Együtt leszünk család.

12 régi gyereknevelési elv, amely megmutatja mennyit változott az emberiség

Egy népszerű mondás szerint: „Egy egész falura van szükség ahhoz, hogy gyermeket neveljünk.” És valóban, a gyermekről való gondoskodás és annak tudása, hogy ez teljesen tőled függ, meglehetősen ijesztőnek hangzik.

Nos, az ajánlásokból, gyereknevelési könyvekből és a témában jártas szakemberekből sosincs hiány, és mint látjuk, pár évtizeddel ezelőttről napjainkra mennyit fejlődtek a nézetek.

Cikkünkben az újszülöttek vajban való fürdetésétől kezdve egészen az érett 6 hónapos korukban történő kávéfogyasztásig osztunk meg régi nevelési elveket, néhánytól valószínűleg leesik majd az állunk.

- Hirdetés -

- Hirdetés -

1. A csecsemőket röviddel a születésük után szobatisztaságra nevelték

A huszadik század elején a szülőket arra buzdították, hogy néhány hetes korukban kezdjék el gyermekeik szobatisztáságra nevelését, hogy amikor fel tudnak ülni, következetesebb legyen a dolog. Az eldobható pelenkák jelentős hatást gyakoroltak a baba bilire szoktatási életkorának késleltetésére, mivel korábban, amikor textil pelenkákat használták, ez a tanulás akkor kezdődött, amikor a kicsik 12 és 18 hónaposak voltak. Találtak azonban olyan rajzokat is, amelyek már az ókori görög időkben is megmutatják a cserépedény használatát.

- Hirdetés -

2. Az újszülöttet zsírban fürdették

- Hirdetés -

Egy, a tizenkilencedik század közepén megjelent, anyáknak szóló tanácsokkal ellátott könyvben az újszülött fürdését javasolták, hogy eltávolítsák a bőrét borító pépes anyagot, más néven vernix caseosa-t. Miután a testet jól bekenték és óvatosan átdörzsölték zsírral vagy olajjal, a babát szivaccsal, szappannal és meleg vízzel lemosták.

Manapság az ajánlás az, hogy a születés után 24 órával fürdessük meg a csecsemőket, hogy fenntartsuk testhőmérsékletüket, hogy az anya a baba születése után azonnal elkezdhesse a szoptatást. Ezenkívül ezt a baba testét borító anyagot nem szabad eltávolítani, mivel védőrétegként szolgál.

3. A lefekvésre vonatkozó ajánlások drámaian megváltoztak

A fent említett könyvben azt javasolták, hogy a gyerekek este 6-kor menjenek aludni télen és este 7-kor nyáron. Ha később mennek aludni, a szerző szerint a kicsik idő előtt megöregszenek, és a „betegségek magját” vetik el ezzel. Azt is javasolták, hogy elalvás előtt fél órával fussanak, hogy felmelegítsék a lábukat, így elkerülve a megfázást, és nyugodtan aludjanak.

Ezzel szemben ma a gyermekeknek azt tanácsolják, hogy lefekvés előtt néhány órával pihenjenek le, mielőtt felkészülnek az alvásra.

4. Az arzént tudatlanul babák közelében tartották

A viktoriánus korban egy gyönyörű smaragdzöld árnyalatú mesterséges festék volt divatban, ami nagyon szemet gyönyörködtető volt. Különböző tárgyakban vált elterjedtté, például tapéták, ruhák, művirágok és még babakocsik esetében is. A probléma az volt, hogy ennek az alapanyaga az arzén, ami egy nagyon mérgező anyag.

5. A szoptatást rossz szemmel nézték, és később az embereknek már „némileg más” elképzeléseik voltak erről

A reneszánsz idején ritka volt, hogy az arisztokrata nők szoptatták a csecsemőiket, mivel ez nem volt divatos. Emellett aggódtak amiatt, hogy tönkreteszik az alakjukat, nem élnek társasági életet, és nem tudják viselni az akkori ruhákat. Ezért általában szoptatós dajkát alkalmaztak ennek a feladatnak a teljesítésére, mivel gazdaságosabb volt, ha valaki a csecsemőkről gondoskodik, a ház úrnője helyett.

Már a múlt század elején azt mondták, hogy ha egy anya dühösen vagy nagyon aggódva szoptat, az kólikát, görcsöket vagy más hirtelen betegséget okozhat gyermekénél.

Egy másik, a XIX. század végére vonatkozó szövegben tanácsként a fiatal anyáknak azt ajánlották, hogy ne szoptassanak 9 hónapon túl, mivel ez agyi betegségeket okozhat a gyermekeknél, és süketséget vagy vakságot okozhat az anyáknál.

6. Kininnel kenték be a kisgyermekek ujjait

A kinin mérgező gyógyszer, jelenleg csak a malária és a babéziózis kezelésére használják. De úgy tűnik, hogy 1916-ban ez a tény még ismeretlen volt, mivel egy könyvben azt javasolták, hogy ha a babák ujjait kenjük be ezzel a gyógyszerrel, azzal megakadályozzuk az ujjszopást vagy a körmök rágását.

7. Kerülték, hogy túlságosan szeretetteljesek legyenek a gyerekekkel

A neves pszichológus, John B. Watson 1928-ban kiadott könyvének volt egy fejezete „A túlzott anyai szeretet veszélyei”, és meglehetősen szigorú volt a jelzéseiben, amelyek között szerepelt a gyerekek ölelése és puszilgatása. Akkoriban azt hitték, hogy ha egy babával túl sokat törődnek, akkor elrontják, és karaktere nem lesz megfelelően kialakítva.

8. Néhány héttel vagy akár pár nappal a születés után már szilárd ételeket adtak a babáknak

A háború utáni korszak csecsemőtáplálásáról szóló tanulmány azt javasolta, hogy az anyák 6 hetes korukban kezdjék el csecsemőjüket szilárd anyagokkal táplálni és kombinálják a tápszert a csomagolt bébiételekkel. Egy másik, az 1960-as évek elején megjelent könyvben egy orvos megjegyezte, hogy a 2 napos csecsemőknek gabonapelyhet lehet adni, és azt is javasolta, hogy 6-7 hónapos kortól „felnőtt italokat”, például teát vagy kávét adjunk nekik, hogy megszokják a rendszeres családi ételeket.

9. Nem lehettek balkezesek

A huszadik század elején azok a kisgyermekek, akik balkezesség jeleit mutatták, kénytelenek voltak a jobb kezüket olyan tevékenységekre használni, mint az evés és az írás. Úgy gondolták, hogy ha egy gyermek a bal kezét választja, az egy dacos személyiség tükröződése, amelyet erőltetett változtatással lehet korrigálni. Még büntetéssel is megfenyegették őket, például megkötötték a bal kezüket, amikor megpróbálták használni.

10. Utazáskor azt javasolták, hogy a babákat kosárban vagy egyfajta függőágyban szállítsák a járműveken

A babakocsik viszonylag újdonságnak számítanak, ezért nem csodálkozunk azon, hogy az 1930-as években a szülőknek azt mondták, hogy piaci kosárban hordják őket, ez a legkényelmesebb és legbiztonságosabb módja a babákkal való utazásnak. Már a hatvanas években láthatunk egy katalógust, ami egyfajta függőállványt hirdetett a baba elhelyezésére a hátsó ülésen, hogy szabadon mozoghasson és játszhasson.

11. Különleges kiegészítők álltak rendelkezésre a csecsemők kiakasztására az ablakokból, és napoztatásukra

A huszadik század elején a tuberkulózis miatt az anyáknak azt tanácsolták, hogy gyermekeiket a lehető legtovább nyitott, jól szellőző, napos helyen tartsák. Erre reagálva baba ketreceket hoztak létre az épületekben élő családok számára, kiegészítőket, amelyekkel gyakorlatilag felakasztják a gyerekeket az ablakokba, hogy napozhassanak és élvezhessék a friss levegőt.

12. A csecsemőknek hason kellett aludniuk

1970 és 1980 között a gyermeknevelési szakértők azt javasolták, hogy a csecsemők a hasukon aludjanak, jelezve, hogy ez a legbiztonságosabb helyzet számukra, de nem tudták, hogy ez az alvási mód hirtelen halált okozhat a kisbabáknál. 1994-ben kampány indult, amely szó szerint megfordította a helyzetet, és arra ösztönözte a csecsemőket, hogy aludjanak a hátukon, és ezáltal az esetek számát 50% alá csökkentették.

via

freepik.com