5+5 tipp, ami segít NEMCSAK a korlátozások idején

Újra itt vannak a korlátozások

Tudtuk, hogy jön, tudtuk, hogy utolér, tudtuk, hogy eljön az ideje. Mégis totál kikészülünk, dühöngünk. Miért? Mert félünk, mert bizonytalanságban élünk. A legtöbb ember nem tud tervezni, nem tudja, mi lesz, mikor és hogyan. Téged miként érintenek a korlátozások? Hogy érzed magad a bőrödben?

A korlátozások mindenkire másképpen hatnak

Szokták mondani: Ahány ember, annyi féle. És ez valóban így van. Te lehet, hogy azt gondolod: Ez csak egy átmeneti állapot. Igaz, nehéz, de mégiscsak valahogy átvészeljük.

A másik ember így vélekedik: Te jó ég! Mi lesz most? Elveszítettem a munkám! Mi lesz a gyermekeimmel? Mihez kezdjek?

És van a kettő közötti állapot is: Gondoltam, hogy nehéz lesz, de hogy ennyire, azt azért nem. Van, amikor elcsüggedek, és van, amikor bizakodó vagyok. Nincs választásom. Csinálom, amit kell. Valahogy túl leszünk rajta.

A korlátozások alatt is fontos az összetartás

Talán annak az embernek a legnehezebb a korlátozások okozta körülmények, következmények megélése, aki egyedül van. Nincs senkije. Nincs aki vigasztalja, felemelje vagy éppen lefeküdjön mellé.

Egy tv műsorban hallottam az alábbi mondatot. Egy hölgy mondta a párjával kapcsolatban: Nem volt erőm felemelni, így hát lefeküdtem mellé. A szívem hasadt belé. Mennyire mély lehet az a szeretet, amit érez a párja iránt. Van valaki mellette, és nem is akárki. Egy olyan ember, aki a valóban jóban, rosszban ott van vele, szinte egyekké válnak.

Ezt fontos magunkban is hangsúlyozni.

Amikor elcsüggedünk, akkor kapaszkodjunk egymásba, merjünk segítséget kérni, és osszuk meg egymással nehézségeinket.

De hát én bírom!

Sokszor halljuk ezt a mondatot, nemcsak a korlátozok idején, hanem számtalan, megoldásra váró feladat, helyzet, szituáció esetén. Aztán egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy nem tudunk mélyen aludni, forgolódunk éjszakánként, olyan dolgokat produkálunk, amit azelőtt soha. Például ok nélkül felemeljük a hangunkat, nincs kedvünk olyan tevékenységekhez, amelyek korábban örömet okoztak, még annyi türelmünk sincs a gyermekünkhöz, mint ennek előtte. Egyszóval nem önmagunk vagyunk. Tehát mégsem bírjuk. Vagyis bírjuk, de hogyan?

Mi lehet a megoldás?

1. Beismerni, hogy most ez van, megváltozott a helyzet, Te is megváltoztál.
2. Elfogadni a helyzetet, és az érzéseidet, reakcióidat.
3. Megbocsátani a világnak, a korlátozásoknak, és leginkább magadnak, hogy nem úgy hatott rád, ahogy gondoltad.
4. Megteremteni a negatív érzések ellenpólusát. Ezt lehet egyedül (meditáció, olvasás, torna, bármi, ami motivál, felfrissít, felráz), vagy lehet családilag is (minél több időt együtt tölteni AKTÍVAN). Nem egymás mellett ülünk, és mindenki mást csinál, hanem beszélgetünk, társasozunk, szerepjátékozunk, birkózunk, bújócskázunk, főzünk., sütünk, stb.
5. A gondolatainkat lecsendesíteni, nem mindenáron tervezni a jövőt, erőlködni, hanem a pillanatban lenni. Tudom, dolgozni kell vagy éppen másik munkát kell keresni. Ennek legyen meg a fix ideje. Gondolatainkat akkor és ott használjuk arra, amire kell. Amikor a családdal, gyermekekkel vagyunk, akkor arra koncentráljunk.

És itt az az 5 tipp, ami segít gyermekeddel kapcsolatban NEMCSAK a korlátozások idején

1. Az új helyzet a gyermekeknek is félelmetesek lehetnek. Fontos, hogy BESZÉLGESSÜNK a gyermekkel a helyzetről, a körülményekről, és arról, hogy miként számíthat ránk, szülőkre, családra. Merjen hozzánk fordulni. MONDJUK EL NEKI, mi az, ami most történik, miért van erre szükség, stb. Ha gyermekünknek megteremtjük a biztonságos közeget, akkor magabiztosabbá válik. Egyre inkább látja, hogy nincs mitől félnie.
2. Töltsünk gyermekünkkel minél több AKTÍV IDŐT! Ahol mesélünk, játszunk, beszélgetünk, közösen olvasunk, tanulunk, stb. A közelség, és hogy nincs egyedül, itt is megjelenik, és biztonságot teremt számára. Ez nemcsak a korlátozások idején fontos, hanem mindig.
3. Beszélj magadról, a Te érzéseidről! Sokkal könnyebb bármilyen helyzetet, szituációt úgy kezelni, illetve megoldást találni, ha őszinte vagy gyermekeddel. Nyugodtan mondd el neki, hogy Te is bizonytalan vagy, Te sem tudod mindenre a választ, Neked is nehéz ez vagy az, de bizakodó vagy, és tudod, hogy együtt képesek vagytok megoldani.
4. Dolgozz ki rituálékat a megnyugtatásra, örömködésre. Ezzel gyermekünk egy olyan támaszt, megerősítést kap, ami által szintén biztonságban érzi magát. Kisebb gyermekeknél lehet például a megnyugtatásra használni éneket, mesét, saját történetet. Örömködésre valamilyen közös grimasz bevezetése, amit akkor alkalmazunk, amikor nagyon örülünk valaminek, vagy bizonyos kézfogás kitalálása, vagy különböző tapsvariációk. Minden, ami nevetésre ad okot. Nagyobb gyermeknél lehet kézfogással, öleléssel egybekötött beszélgetés a megnyugtatásra, vagy egy tanulságos saját történet elmesélése. Örömködésre lehet közös, rövid tánc, birkózás imitáció, egymás tenyerébe belecsapás, oké jel mutatása kézzel, vagy bármi, ami eszünkbe jut és megnevettet.
5. A fenti 4 tényezőt TUDATOSAN iktasd be a mindennapokba és figyeld meg, mi történik a végére. Átbillensz, átszellemülsz, megnyugszol, pozitív leszel, megéled a pillanatokat, erősebbnek, magabiztosabbnak érzed magad, nem látod olyan borúsan a korlátozásokat, illetve a jövőt. Mit veszel észre a családon, a gyermeken? Ugyanezt!

 

HA TE VÁLTOZOL, A KÖRNYEZETED IS VÁLTOZIK!

KEZDJ NEKI MOST! NE HAGYD MAGAD!

Írta: Somodi Melinda, a Beszédmumus weboldal alapító-írója