A házasságom boldog, mert sok dolgot figyelmen kívül hagyunk
A férjemmel 16 éve vagyunk házasok, és nem hiszem, hogy valaha is a „boldog házasság” szavakkal jellemezném magunkat. Van valami furcsa számomra ebben a kifejezésben, mert úgy tűnik, azt sugallja, hogy minden konfliktusunkat megoldottuk. Az igazság az, hogy nem oldjuk meg minden vitánkat. Még csak nem is foglalkozunk minden vitánkkal. Mindannyian boldogok vagyunk a házasságunkkal, de számunkra a boldogság kulcsa az, hogy nyugodtan hagyhatunk néhány kérdést érintetlenül.
A sikeres házasságokról szóló szóhasználat az „egészséges kommunikáció”, és azt hiszem, sok pár félreérti ezt, ami azt jelenti, hogy kapcsolatuk minden egyes problémáját meg kell oldaniuk – vagy legalábbis dolgozniuk kell rajta. De az egészséges kommunikáció nem csak a ráncmentes út kikövezését jelenti. Arról is szól, hogy olyan határokat hozzunk létre, amelyeket minden ember tiszteletben tart. Az egyik legjobb házassági tanács, amit valaha hallottam, valami ilyesmi volt: „Kicsit vaknak és süketnek kell lenni ahhoz, hogy ilyen sokáig kijöjjetek egymással”, és ez igaz.
A férjem és én már a házasságunk korai szakaszában visszhangra találtunk ezzel a leckével. Mindannyiunknak egy életen át megvannak a saját érzelmi élményei, amelyeket magunkkal hurcolunk, és ez néha azt jelenti, hogy nem tudjuk teljesen megérteni egymás nézőpontját. Természetesen van részvétünk és empátiánk egymás iránt, de ez nem mindig elég. Tehát bizonyos dolgok egyszerűen nem kapnak megoldást – és én ezt nem látom problémásnak.
Számunkra a hűtlenség, a bántalmazás és a szerelemből való kiesés mind-mind „üzlettörést” jelent, ezért ezek köré húztuk a határokat. De vannak más, homályosabb problémák is, és ha ezek közül néhányról van szó, a szobában lévő elefánt nem stresszel minket, csak mert létezik. A férjem és én gondosan és megfontoltan kidolgoztunk egyfajta keringőt, ahol megkerülhetjük azokat a dolgokat, amelyeket nem tudunk megjavítani, és mégis élvezhetjük azt a ritmust, amitől a kapcsolatunk otthonosnak tűnik. Ez rendetlen. Ez tökéletlen. De nem kellene minden kapcsolatnak ilyennek lennie?
Házasságunk egyik legfontosabb problémája a szex hiánya. A szülői lét, a rossz alvás és a munkabeosztás, az alacsony szexuális vágy és egy nagyon kicsi ház épp elég hideg vízzel öntötte le intimitásunkat, hogy néha azon tűnődöm, vajon a férjem és én csak szobatársak vagyunk, akik történetesen ugyanabban az ágyban alszanak?
Mindketten tudjuk, hogy ez a probléma nem oldódik meg egyik napról a másikra, de azt is tudjuk, hogy ezek az akadályok nem tartanak örökké, ezért a témát egyelőre ejtettük. Az egyetlen dolog, amit nyerünk a szexről folytatott vitákkal, az a sértett érzések és a harag, ezért ezt félretesszük. És tudod mit? Ha figyelmen kívül hagyjuk ezt a problémát, miközben arra összpontosítunk, ami boldoggá tesz bennünket, az egy olyan megközelítés, amely működik számunkra.
Meggyőződésem, bölcs dolog, ha megtanulunk szelíd, pufferelő tereket építeni, ahol a problémáink anélkül is felmerülhetnek, hogy véget kellene vetnünk a kapcsolatunknak a végtelen vitákkal és végtelen „hogyanoldjukmegezeket” próbálkozásokkal.
Véleményem szerint a sikeres házasság nem az, ahol minden kérdés az asztalon van; hanem inkább egy olyan dolog, amely két embert tartalmaz, akik kényelmesen élnek békében ezek mellett a problémák mellett.
