A karácsony számomra olyan
A karácsony számomra olyan, mint amikor egy nagyon jó regény végére érek. Már alig várom, az utolsó oldal mégis szomorúsággal tölt el. Véget ér valami, vissza kell térni a valóságba.
Jelenleg az év legizgalmasabb időszakában járunk, ez az advent. A készülődés számomra sokkal nagyobb öröm, mint maga az ünnep.
A legjobb, hogy novemberben már lehet készülődni a készülődésre. Gyűjthetem a vécépapír gurigákat, gyógyszeres dobozokat, fél pár zoknikat, hogy évről évre új adventi kalendáriummal lepjem meg a gyerekeket. A világ pedig megtelik izgalmas fittyfirittyekkel, érdemes nyitott szemmel mászkálni. Mekkora boldogság egy soha nem látott apró édességgel találkozni! Tavaly a nagyobb lányok találtak ki egy egészen egyedi kalendáriumot, titokban készítették a húguknak lámpaoltás után. Minden napra írtak egy mesét!
Az adventi koszorú elkészítése hét éve kötelező családi program az óvodában, de ezt végül idén is itthon csináltuk.
Amióta gyerekeim vannak, az adventi készülődésbe beleadjuk minden kreativitásunkat és lelkesedésünket. Egy biztos: több pénzt költök ragasztópisztolybélre és akril-festékre, mint ajándékokra. Három gyerek, 15 megajándékozandó közeli rokon, az 45 ajándék, sorozatgyártás szóba sem jöhet. Minden családtag teljesen egyedi, személyre szóló ajándékot kap. Ilyenkor igazán elememben vagyok: ha szivárványszínű gumilap kell a nagyi ajándékához, két napon belül megszerzem, ha 2 cm átmérőjű hungarocell golyók, akkor azt teremtem elő.
Az advent elképzelhetetlen karácsonyi dalok nélkül. Ezek a gyerekkoromból jól ismert templomi dalok, csak ének, semmi hangszeres kíséret. Ilyenkor nem lehet befogni a számat, folyton-folyvást dalolok. Talán az egyik legnagyobb szívfájdalmam, hogy egyik gyerekem sem örökölte a zene, azon belül is az énekhang iránti szeretetemet. Sebaj, amikor karácsony másnapján az én 25-30 fős családom gyűlik össze, elénekeljük a teljes repertoárt.
Az idei év is valószínűleg rendkívüli lesz. Még nem tudjuk, hogy egy nagycsaládi kirándulást szervezzünk, vagy tűzrakást, vagy ajándék helyett mindenki csináltat egy covid gyorstesztet, így nyugodt lélekkel gyűlhetünk össze, esetleg a virtuális térben találkozunk.
Ami valószínű, hogy a szentestét, a korábbi évekkel ellentétben a tavalyi évhez hasonlóan szűk családi körben ünnepeljük, öten. Ezt lehet úgy értékelni, hogy milyen kár, de én próbálom a jó oldalát látni. Senki nem fog stresszelni a menü miatt, és elmarad a menetrend-szerű összezörrenés a globális felmelegedés, a pulyka állaga és egyéb világrengető dolgok miatt. Nem baj, ha nem csillog-villog a lakás délután 4 órára, és senkit sem fog zavarni, ha odaégetem a rántott húst. Legfeljebb sütünk mirelit pizzát. Az új társasjátékokat nyugodtan kipróbálhatjuk, nem a rég látott rokonokkal folytatott komoly eszmecserék viszik a prímet.
Örülök, hogy olyan családom van, akivel összezárva lenni egy téli szüneten keresztül nem a megbolondulást jelenti, hanem az együttlét örömét.
