Együtt leszünk család.

Az, hogy megpróbálok jó anya lenni rossz baráttá tesz

Biztos vagyok benne, hogy ti is átéltetek már hasonlót: Hosszan tervezgetitek a barátaiddal, hogy találkoztok végre, ám végül nem sikerül sokadjára sem. Hiába a gondos tervezés, a rajtunk kívülálló körülmények lehetetlenné teszik az eseményt. Megtörténik időnként. És velem nagyon sokszor előfordul.

Mindössze az a tényező játszik szerepet, hogy gyerekeid vannak, és emiatt sokszor borulnak a tervek. Számolni kell az altatásokkal, az étkezésekkel, az utazással, és maga az a tény, hogy a gyerekeinknek a lehető legjobb anyjuk szeretnénk lenni. Sajnos jó anyának lenni gyakran azt jelenti, hogy kevésbé leszünk a legjobb barátok.

Folyton azért küzdök, hogyan legyek jelenlévő, épeszű anya és figyelmes barát egyszerre. Néha napokba telik, amíg válaszolok egy üzenetre, és nem azért, mert nem érdekel! Ez azért van, mert az anyasággal zsonglőrködöm, otthon dolgozom, és gondoskodom arról, hogy tisztességes étel legyen az asztalon.

És ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék – vagy ne lenne szükségem – időt tölteni a barátaimmal. Tudom, hogy szükségem van rá. Szükségem van arra az időre, hogy kikapcsolódjak a barátaimmal, hogy kiszellőztessem a fejem, beszélgessünk és megigyak egy italt. Szükségem van erre az időre, hogy hagyjam a gyerekemet játszani a barátaikkal, míg mi anyukák hátradőlve próbálunk pihenni egy-két percig.

Könnyebb erről elmélkedni, mint megvalósítani.

Néhány hete szerveztünk egy spontán kávézást az egyik barátommal. Csak délután ért rá, éppen akkor, amikor a lányomnak aludnia kellett volna. Annak ellenére, hogy reggel 6-kor kelt, gondoltam: Rendben van, meg tudjuk csinálni! Egy elmaradt szundítás még nem a világvége. De tudtam, hogy ez nem igaz. Mert ismerem a lányomat, és tudom, hogy alvás nélkül rosszkedvű kis döggé változik. Mondanom sem kell, hogy a kávézás egész idő alatt totális káosz volt, zavarban voltam és a telefonomat adtam oda, hogy játsszon vele, hogy egy pár percig nyugi legyen, de azzal végződött a találka, hogy kiborítottam a gyerekem. Csak magam hibáztattam.

A barátság vizein evezve a gyerekek mindig túl közel kormányoznak a sziklákhoz.

Néha úgy érzem, hogy a lányom igényeit a sajátjaim elé helyezem, szemben a modern anya képével. Most jöttem rá, hogy igazából csak önző vagyok. Természetes, hogy szükségem van énidőre. És természetesen vannak olyan esetek, amikor előrébb helyezem magam, de rájöttem, hogy oly módon kell tennem, hogy ez ne legyen negatív hatással a gyermekemre.

Már nem mondok igent olyan dolgokra, amelyekről tudom, hogy csak katasztrófával végződhetnek. Ha például minden alkalommal, amikor a gyermekem a tiéddel játszik, rossz élményekkel tér haza, amelynek feloldásához egy teljes napra van szükségem, akkor udvariasan azt mondom: “Nem köszönöm”. Ha segítségre van szükséged, mindkettőnknek jó kell, hogy legyen az időpont, hogy ez megvalósulhasson. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne legyen bűntudatom, amiért esetleg nem tudok beugrani a kocsimba és átugrani majd hozzád. Mert igen, nagyon sok bűntudat jár az egész anyasággal.

A barátság vizein evezve a gyerekek mindig túl közel kormányoznak a sziklákhoz. Mindannyian mindent megteszünk az ütközés elkerülése érdekében, ám néha még ez sem elég. Valaki mindig elhanyagoltnak, megbántottnak vagy kihagyottnak érzi magát. Ehhez hozzájön még az a társadalmi nyomás, amitől mindig tökéletesek akarunk lenni és a legjobban viselkedő gyerekekkel akarunk megjelenni bárhol, akik már be vannak oltva engedetlenség ellen. A lényeg, hogy emlékeztesd magadra, hogy hé, ember vagy, és azok az anyukák is, akikkel próbáltok összejönni.

A barátság az anyaság létfontosságú része – amely képes megkönnyíteni a terheket és megfiatalítani a lelkedet -, de az élet zajlik. A gyerekek huncutok lesznek, a tervek nem jönnek össze, és ez rendben van. Vannak esetek, amikor úgy kell dönteni, hogy gyermekünk igényeit a saját vagy barátaink elé állítjuk. Remélhetőleg azok, akik szeretnek minket, megértik ezt.

Tehát, mindannak ellenére, hogy nem válaszolok az üzenetekre, hogy a találka terveink befuccsolnak, hogy nem hívlak meg hozzánk, biztosíthatlak, hogy még mindig itt vagyok. Csak az anyaság árkai között próbálok harcolni.

Megígérem, hogy jó barát leszek, amikor túl leszek ezen az időszakon.

unsplash.com

via