Együtt leszünk család.

És te mit csinálsz egész nap otthon?

Minden évben április első keddje a Láthatatlan munka napja. Azé a munkáé, ami akkor látszik csak igazán, ha nem csináljuk meg.  Vagyis a legtöbb esetben az otthon végzett munkát hívjuk láthatatlan munkának, amit nap, mint nap elvégzünk, és a legtöbbször mindenki természetesnek veszi, hogy készen van, viszont ha valamiért elmarad, az rögtön megjegyzéseket szül.

 

A cikk apropóját régi ismerősökkel, osztálytársakkal, iskolatársakkal való találkozás ihlette, ugyanis ezen a találkozón nagyjából mindenkinek az volt az első kérdése a másikhoz, hogy hogy van, és mit csinál. És amikor engem kérdeztek, akkor igazából én sem értem miért, de azt volt az első reakcióm, hogy “Áá, én most nem csinálok semmit, otthon vagyok a gyerekekkel!”. Ezalatt persze azt értettem, hogy jelenleg most nem dolgozom a munkahelyemen, mert még a gyerekekkel itthon vagyok. És tudom, hogy a legtöbben ezt ugyanígy értették.

De aztán később elgondolkoztam, hogy ez mennyire nem fedi a valóságot. Valójában egyáltalán nem igaz, hogy egész nap nem csinálok semmit sem. És ez igencsak elgondolkodtatott, ugyanis egy otthon lévő anya a legtöbbször egész nap „láthatatlan feladatokat” lát el, minden egyes nap szinte ugyanúgy.

Nálunk így zajlottak az egyes napok, amikor még otthonlévő anyukaként töltöttem a napjaim: reggel amikor felkelünk villámgyorsan reggelit kell készíteni, aztán össze kell rakni a nagyokat az óvodába történő induláshoz (vagyis inkább nagy rimánkodások árán elérni, hogy valahogy ruha kerüljön rájuk). Aztán mikor végre elindultak, itt maradunk a kicsivel, aki attól függően, hogy mikor kelt fel, már vagy reggelizett a többiekkel együtt, vagy még csak ezután fog. Ha kész, akkor jöhet a konyhai romok eltakarítása, s közben az ebéd elkészítése, úgy, hogy közben folyamatosan szórakoztatom a kicsit, vagy a lábamba kapaszkodik, vagy kipakolja valamelyik konyhaszekrényt, ha nem vagyok elég szemfüles. Közben, hogy haladjak is valamit, próbálok berakni egy mosást, vagy ha volt még annyi energiám, hogy este beraktam, és beállítottam az időzítőt, hogy reggelre lemosson a gép, akkor ki kell teregetni, leszedni a tiszta ruhákat, elpakolni, hajtogatni, esetleg vasalni, ami olyan. Ha este már nem volt erőnk elpakolni a játékokat, mert olyan későn mentek aludni a gyerekek, vagy csak túl fáradtak voltunk hozzá, akkor ennek is neki kell állnom, hogy fel tudjak porszívózni, mert azt majdnem minden nap meg kell tenni nálunk, ugyanis a gyerekek gondoskodnak róla. Mindeközben biztosan van jó néhány pelenkacsere, néha ruhacsere is az ilyen-olyan balesetek miatt.

Kép forrása: pexels.com

 

Aztán ebédelünk, és lerakom aludni a gyerkőcöt. Ha többszörösen szerencsés vagyok, akkor eddigre elkészültem az aznapi feladataim nagy részével, és csak az ebéd utáni dolgokat kell elpakolnom, ihatok egy kávét, leülhetek egy kicsit olvasni, vagy a bloggal foglalkozni, max. ki kell teregetnem, és a kicsi is alszik 2-3 órát. Ha kevésbé, akkor a kávé után még bőven mit csinálni, és/vagy nem alszik eleget a gyermekem, hogy mindent be tudjak fejezni, amit szerettem volna ebben az időszakban. Ezek után következik valamilyen uzsonna, majd öltözés és indulás a nagyobbakért az óvodába, ha jó idő van, akkor egy kis játszóterezés is még, valamint hazaérve vacsorakészítés, fürdés, mese, egy kis játszás, mese, alvás. Ekkor minimum este 9 óra van, és még biztosan vár rám valami pakolnivaló.

Kép forrása: pexels.com

És azt gondolom, hogy én nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert a férjem amiben csak tud, mindig besegít, legyen az a gyerekekkel kapcsolatos teendők, a háztartás, bevásárlás, ha kell akár még meg is főz. Sok olyan családot ismerek, ahol az apuka nem érzi feladatának az egész napos munkavégzése után, hogy besegítsen még otthon is.

Úgyhogy a mai nap, ha egy pillanatra is, de álljunk meg, gondoljuk végig, hogy a mi otthonunkban mik azok a szuper dolgok, amik maguktól a helyükre kerülnek, a ruhák kimossák magukat, megszáradnak és bevándorolnak tisztán, kivasalva a szekrényünkbe, az edények önként ugranak be a mosogatóba és már kész is lesznek hirtelen, csak úgy csillognak, és minden felület a lakásban öntisztító. Köszönjük meg a játékoknak is, hogy felmásznak a polcra és segítenek egymásnak belavírozni  a dobozokba. És köszönjük meg azoknak is, akik otthon a varázspálcájukkal mindezt levezénylik.

Kiemelt kép forrása: pexels.com