Együtt leszünk család.

Ezt tanultam 2020-ban magamról

A világjárvány előtt rajongtam a elfoglaltságért. Fogalmam sem volt arról, mennyire ezt használtam gyógyírként, hogy elkerüljem a dolgokon való rágódást és a gondolataimmal való egyedüllétet, amíg arra nem kényszerültem, hogy hónapokig otthon maradjak,  kizárólag élelmiszerboltba eljárva.

Minden reggel 5: 45-kor keltem, hogy edzeni tudjak, mielőtt a gyerekeimet ébresztettem volna, hogy iskolába menjenek. Aztán kimentem futni, hazajöttem, lezuhanyoztam, és a laptopomat fogva útnak indultam. Túl sok volt számomra egyedül maradni egy üres házban egész nap, ezért kávézókban vagy gyorséttermekben dolgoztam, csak azért, hogy az emberek közelében legyek, és ne egyedül keringjek a világegyetemben.

Ha volt extra munka, akkor is vállaltam, ha ez azt jelentette, hogy túlvállalom magam

- Hirdetés -

- Hirdetés -

Azokon az estéken, amikor a gyerekeim az apjukkal voltak, mindig terveket készítettem. Ha nem volt kedvem barátnőkkel találkozni, akkor is csináltam valami elfoglaltságot, elmentem egyedül enni, moziba mentem, vagy elfoglaltam magam egy otthoni projekttel.

Csak tavaly márciusban, amikor minden bezárult, – és még arra sem volt mentségem, hogy otthagyjam a gyerekeimet az iskolában, hogy kijussak a házból, – szembesültem azzal a ténnyel, hogy muszáj lesz megtanuljak lassítani. Hogy többet maradjak otthon. Ahhoz, hogy tiszta lappal indulhassak, és ne érezzem magam mindig besózva.

- Hirdetés -

Korábban azt hittem, hogy csak szeretek elfoglalt lenni, mert három gyermekem mellett megszoktam a gyors tempójú életet, és mivel éreztem ezt a sebességet és megszoktam, nem tudtam visszafordítani.

- Hirdetés -

Útközben elfelejtettem, hogyan kell pihenni

Úgy értem, hogy igazán lazítani, és hogy minden rendben legyen. Általában mindig volt egy tervem, ha a naptáram épp üres volt, de most nem rohangálhattam mindenfelé mindent elintézni.

Amikor először bejelentették, hogy bezárják az iskolát, tudtam, hogy a korai kelés napjai immár a múlté lesznek. A gyerekeimnek reggelente már nem kellett felkészülniük az iskolára, és csak 8 után kellett bejelentkezniük a virtuális osztályterembe.

Az ember azt gondolná, miután három gyereke és eleve alváshiánya van, hogy vágyakozik az olyan reggelekre, amikor később kelhet fel. De az első hónapok nagyon kemények voltak. Normál esetben korán kelnék, és átgondolva a teendőimet feküdnék az ágyban, amíg már nem bírom tovább.

Majd izgatott szorongással kelnék fel, gondolkodva mindazon dolgokról, amelyekre szükségem van a teljesítéshez. Lassú folyamat volt az átállás, de végül addig kezdtem aludni, amíg fel nem jött a nap. Azt mondtam magamnak, hogy nincs rohanás – mindent megcsinálok, és minden rendben lesz.

Megtanultam, hogy nincs szükségem mindig elfoglaltságra, hogy hasznosnak és teljesnek érezzem magam

Az elmúlt években egy üreg elől futottam, azt hittem, hogy ott van a nyomomban és beleesek. Megpróbáltam kitölteni azt a tényt, hogy a gyerekeim egyre idősebbek voltak, és hogy most már elvált nő vagyok, aki egyedül lavírozik az életben. Sokszor összejöttünk a barátaimmal, mindig volt egy következő könyvem a sorban, hogy elolvashassam, amikor épp túl voltam egyen, és mindig volt valami nagy és fontos tennivalóm. Kiderült, hogy nem kell ezt csinálnom.

Az igazság az, hogy egész életemben még soha nem éreztem ennyire elégedettnek és rendben lévőnek a dolgokat.

Nem csak, hogy nem maradt más választásom, mint hogy helyben maradjak, kiderült, hogy minden, amit fontosnak tartottam, valójában nem az.

Beletelt egy kis időbe és kemény munkába, mire idáig eljutottam

Még mindig voltak olyan időszakok, amikor világvége hangulatot éreztem. De most, a 2020-ban történtek következtében megtanultam magamról valamit: rendben leszek, és minden stresszes helyzeten túljutok.

Egyedülálló anyának lenni, (aki épp egy járványhelyzetben kormányoz), megmutatta, hogy erős vagyok, és nem kell tovább menekülnöm a saját gondolataim elől, és hogy sosem leszek tökéletes. De én így is elég vagyok olyannak, amilyen vagyok.

freepik.com

via

- Hirdetés -