Felelősségvállalás helyett mi marad?
Az ökoszorongás régóta kerülget, a világjárvány végképp felerősítette bennem az érzést, hogy életvitelem nem fenntartható. Ha mindenki úgy élne a világon, mint én, ahhoz két Föld sem lenne elegendő. Lám, három hónapig nem ültem kocsiba, nem vásároltam hülyeségeket, és máris kitisztult a levegő. Felcsillant bennem a remény, hogy ez másokat is tettvággyal tölt el.
Aztán szép lassan minden visszatért a régi kerékvágásba. Hangosan követeljük vissza a „normális életünket”, ahol nem szabja meg senki, mikor veszünk maszkot, mikor vásárolunk és hova utazunk.
Ideológiát is gyártunk a követeléseink mellé: először is felelősöket, bűnbakokat kerestünk, most pedig a világjárvány teljes tagadását hangoztatjuk úton-útfélen. Döbbenetes összeesküvéselméletekkel találkozom: koronavírus nem is létezik, a globális háttérhatalmak csak azért találták ki, hogy rettegésben tarthassák a világot, és egy egységes, elnyomó világkormány képében hatalomra jussanak. A vakcinával csipet ültetnek majd belénk, és módosítják a génállományunkat.
Mind a bűnbakképzés, mind az összeesküvéselméletek arra jók, hogy átháríthatjuk a felelősséget másra, így mi magunk megszabadulunk attól a kellemetlen gondolattól, hogy mind a saját, mind a mások sorsáért felelősek vagyunk.
A társadalmi szintű bűnbakképzés és az összeesküvéselméletek terjedése akkor indul el, amikor valamilyen krízis éri a közösséget, de nincs tiszta, egyértelmű kommunikáció a történtekről, így a hiányzó képkockákat sztereotípiákkal és bizarr elméletekkel helyettesítjük.
A frusztrációt, ami e két jelenség mögött meghúzódik, tökéletesen értem, sokan az egzisztenciájukat veszítették el, a harag jogos. De a haragot dédelgetni, valami homályos ellenségre vetíteni, és főleg mindezt nagy nyilvánosság előtt tenni, nem segít senkinek.
Magyarországon a bűnbakképzés kezdődött azzal, hogy „a kínaiak”, aztán „az arabok, akik behurcolták az országba” (megjegyzem, az irániak még csak nem is arab népcsoport).
Az én teljesen laikus agyam valami ilyesmi gondolatmentet futtat le: A vírus Kínából indult, de vajon milyen tényezők játszhattak szerepet abban, hogy világjárvánnyá nőtte ki magát? Nagyjából minden, amit vásárolok: Made in China. Ha a termék eljut hozzám, a vírus is könnyen talál utat magának. Ha a világon mindenki – köztük én – a hazai temékeket részesítené előnyben, a globális áruforgalom csökkenne, így a járványok sem terjednének hipp-hopp egyik kontinensről a másikra. Ha idáig eljutottam a gondolatmenetemben, azt is meg kell állapítanom, hogy a károsanyag-kibocsájtás is a töredékére csökkenhetne, a fejlődő országok lakosságát pedig nem lehetne oly mértékben kizsákmányolni.
A bűnbakképzés mechanizmusa megkímél ezektől a kellemetlen gondolatoktól, a felgyülemlett negatív érzéseimet elegánsan kivetítem valakire, aki kellően messze van, és kellően különbözik tőlem, így levesz rólam minden felelősséget. Minél jobban különbözik, és minél távolabb van tőlem valaki, annál kevésbé érzek empátiát iránta. Elég, ha annyit tudok róluk, hogy a kínai minden szart megeszik, az arab meg robbantgat, következésképp nekem a világ problémáit illetően nincs semmi tennivalóm.
A vírus Magyarországon nem eszkalálódott. Mégis maszkot viselünk, nem mehetünk idén fesztiválozni, holott sehol senki, aki beteg lenne. Ez megint csak szörnyen frusztráló: egy olyan betegséggel riogatnak, ami nincs is? Egyre népszerűbbé váltak a „vírus nem is létezik, az egész csak pánikkeltés” típusú magyarázatok. COVID 19 = nátha, vagy No Mask! feliratokba botlok úton-útfélen.
Értem én a szkepticizmust a „világon tomboló járvánnyal” szemben, hiszen, Magyarországon magam sem ismerek senkit, aki valaha találkozott volna koronavírusos beteggel. Nehéz olyasmiben hinni, amit nem látunk. Számomra is érthetetlen, hogy Magyarországot miért kímélte meg a világjárvány, de számos más országban élnek barátaim, akik korántsem voltak ilyen szerencsések. A francia barátnőm elvesztette mindkét, nem túl idős és nem túl beteg nagyszülőjét, a német barátnőm az apósát, az Indiában élő barátom körül meg ismeretlen okokból hullanak a rokonok, ismerősök.
A járvány bagatellizálása viszonylag egyszerű, ha kéznél van egy jólfésült elmélet arról, hogy kiknek, miért áll érdekükben hazugságban tartani a világot. 5G, Trump, Trump ellenfelei, a Sötét Erő, tulajdonképpen a lényeg ugyanaz. Valaki hazudik, nincs járvány, semmi értelme kilépni a komfortzónámból. Az összeesküvés-elméleteknek hatalmas pszichológiai előnyei vannak: olyan világmagyarázatot adnak, ami segít leküzdeni a frusztrációt, a haragunknak célpontot ad, és megkímélnek attól, hogy a tudomány bonyolult összefüggéseit kelljen elemeznünk. Ha minden rossz egy titkos és gonosz erőnek köszönhető, nem kell szembenéznünk saját hibáinkkal, és saját felelősségünkkel! A koronavírusra lefordítva: elhessegethetjük a kellemetlen érzést, hogy a járvány terjedése a mi viselkedésünkön is múlik. A maszkban fuldoklásnál sokkal kellemesebb baráti összejöveteleken, zenés felvonulásokon „harcolni” a Gonosz ellen.
A másik véglet, a rettegés és szorongás nem segít, a felelős viselkedés azonban igen. A járvánnyal kapcsolatban elég néhány egyszerű, kicsit kényelmetlen szabályt betartanunk. Ha ennél messzebbre tekintünk, kifejezetten sok egyéni előnnyel jár az (öko)tudatos élet: csökkenti a szorongást és a tehetetlenség érzését, nyugodt lelkiismerettel ajándékoz meg. Ha sokan ráéreznek a felelős életmóddal járó kellemes lelkiállapotra, akkor a világ egy élhetőbb hely lesz!
