Együtt leszünk család.

Generációk a Covid árnyékában

Milyen hatást gyakorol a világjárvány a gyermekeinkre?

A Z- és az Alfa generációról már bizonyára sokat hallottatok, olvastatok. Most azonban felbukkant az ún. C-generáció, vagy koronageneráció, akik 2020-21-ben, a világjárvány idején születtek.

Az első digitális bennszülött nemzedék, az ún. Z generáció 1995-2007 között született, ők ma serdülők vagy fiatal felnőttek. Nagy részük az elmúlt egy évet karanténban töltötte középiskolásként, egyetemistaként, vagy épp a világjárvány idején léptek (volna) ki a munkaerőpiacra. Nem kérdés, hogy ez az egy év tapasztalat generációformáló erő lesz a számukra.

Az ún. Alfa generáció 2008 után született, ők a digitális bébik. Egy 2019-es európai felmérésből kiderült, hogy az óvodáskorú gyerekek 50-70%-a használ táblagépet, 0-2 éves korban 30% ez az arány. Ők most kisiskolások, óvodások, érdekes kérdés, hogy a világjárvány generációformáló erő lesz-e náluk. Róluk talán kevesebbet cikkeznek, mint a serdülőkről, noha az ő életük is átalakult. A digitális eszközök jelentősége felértékelődött, személyes kapcsolataik pedig beszűkültek. Ha „csupán” a tavalyi 3 hónapos, illetve az idei másfél hónapos intézményzárás hatásaival kellene számolnunk, talán nem kellene azon aggódnunk, hogy hosszú távú következményei lesznek a világjárványnak erre a korosztályra nézve. Sajnos azonban az ő életük és társas kapcsolataik is sok tekintetben átalakultak: programok, különórák, szülinapi zsúrok hiánya, feszült szülők, a szeretett nagyszülők hiánya, rossz esetben elvesztése, maszkviselés stb.

- Hirdetés -

- Hirdetés -

Itt van például az én ötéves lányom. Amikor 2019-ben elkezdte az óvodát, élete nagy vágya volt, hogy ovis-balettre járjon. Türelemre intettem, mivel külön foglalkozásokra óvodánkban csak középső csoporttól van lehetőség. 2020 őszétől azonban a járvány miatt minden külön foglalkozás szünetel. Ki tudja, mit hoz a 2021/22-es tanév, de könnyen lehet, hogy az ovis balett, az óvodai bábszínház-, múzeum- vagy játszótér látogatás, az óvodai húsvéti tojáskeresés teljesen kimarad legkisebb lányom életéből. Nem fogja tudni, milyen az, kiállni a szülők elé egy karácsonyi- vagy anyák napi műsor keretében. Szülinapi zsúr a barátnőkkel? – Felejtős.

Mindhárom lányom életében talán a legnagyobb veszteség, hogy egy éve gyakorlatilag alig találkoztak a majd’ 80 éves nagymamájukkal, aki korábban hetente 3-szor vigyázott rájuk. Ha nagy ritkán találkozunk is vele, mindenkin maszk van, vagyis az arcát egy éve nem is láttuk! Korábban elképzelhetetlen volt, hogy elteljék egy nap anélkül, hogy a 14 unokatestvér közül legalább eggyel ne találkozzanak. Most örülünk, ha még megismerik egymást.

- Hirdetés -

Talán nevetségesnek tűnik ilyen apróságok miatt keseregni akkor, amikor milliók vesztették életüket, egzisztenciájukat a járvány következtében, tudom, hogy nem a kimaradt ovi-balett miatt tragikus a helyzet, de ha továbbra is a beszűkült lehetőségekhez kell alkalmazkodnunk, ennek szintén generációformáló ereje lesz (pillanatnyilag épp nyitunk, de tudjuk, messze még a járvány vége).

- Hirdetés -

A maszkviselés befolyásolhatja a szociális észlelést. A gyerekek, akikkel munkám során találkozom, nem ismerik az arcomat. Az elmúlt félévben az óvónőik, tanáraik, orvosaik, de még rokonaik arcát sem láthatták maszk nélkül, holott az empátia és érzelmi intelligencia fejlődéséhez nagyon fontos visszajelzést kapnunk a másik arckifejezése által. Számomra sokszor nehéz detektálni, hogy mit érez, mit gondol a másik a maszkja alatt, folyton a tekintetét fürkészem. Ha egy generációnak ez az alapélménye az őt nevelő-gondozó személyekről, a szűkebb és tágabb környezetről, az kihathat a későbbi életére is.

A C-generáció már a világjárványba született bele. Feltételezésem szerint egy pár hónapos baba élete koronavírus idején nem különbözik túlságosan a korábban született babákétól. Amióta a nukleáris család hódított teret, a csecsemők meglehetősen kevés szociális ingerrel találkoznak. Nagyszülők, nagynénik, nagytesók hada helyett egy szem anyuka szórakoztatja őket egész nap a négy fal között, a kieső ingereket csilivili játékokkal, az utóbbi évtizedben pedig okoseszközökkel próbáljuk kompenzálni. A karanténban született kisbabák talán még nyerhettek is, ha egy-két idősebb otthontanuló testvér, vagy a home-office-ban dolgozó apuka színesíti az életét.

A kismamákat is súlyosan érintő járvány egyrészről szorongást kelthet a mamában, másrészről a belassulás, bezárkózás nem egy csapásra éri őket az újszülött megérkezésével. Nem tudományos kutatás eredménye, csak egy koraszülött osztályon dolgozó ismerősöm tapasztalata: az utóbbi hónapokban jóval kevesebb a koraszülés. Ő ezt azzal magyarázza, hogy a kismamák otthon maradnak, a járvány miatt inkább nem dolgoznak, nem szaladgálnak, életük meglassult, kevesebb stressz éri őket.

Óriási kérdés, hogy mindaz, ami most körülöttünk zajlik – lockdown, maszkviselés, szociális izoláció, digitális oktatás – csak egy egyszeri, kicsit hosszúra nyúlt élettapasztalat, vagy ezentúl életünk részét fogja képezni? Ez utóbbi esetben az Alfa- és a koronageneráció már egy más világot fog ismerni, más normákat fog kialakítani, mint a Z-generáció, amely legalább élete első 1-2 évtizedében szabadon megölelhette a barátját, beleharaphatott a másik szendvicsébe és látott emberi arcokat…

freepik.com

Szólj hozzá