Együtt leszünk család.

Hogyan őrizd meg a családi békét a karantén ideje alatt is?

A karantén első napjaiban a közösségi média attól visszhangzott, hogy kilenc hónap múlva mi lesz több: szülés, vagy válás. Mi tagadás, én a válásra voksoltam. Minden családban vannak konfliktusok, és ez bizonyos szintig rendben is van. Amikor azonban hetekre, hónapokra összezárva élünk szeretteinkkel, ezek a konfliktusok törvényszerűen kiéleződnek. Vegyünk most egy olyan családot, ahol szülők és gyerekeik rekedtek együtt a vesztegzárban. Az ellentétek három szinten zajlanak: a szülők között, a szülő és gyerek között, illetve a gyerekek között.

 

A szülők közötti konfliktusok

Talán nem sokan fognak élénken tiltakozni, ha azt állítom, női egyenjogúsági mozgalom ide vagy oda, a fizikai és érzelmi házimunka zömét ma is az asszonyok végzik. Ebben nem az a legrosszabb, hogy a sok munkát el kell végeznünk, hanem a magunkra hagyatottság érzése, ha a gyerekek menedzseléséről, vagy a mosatlanhegyekről van szó. Az én stratégiám erre, hogy a frusztrációmat igyekszem mérsékelni, ha már a munka mennyiségét nem sikerül érdemben csökkenteni. Ha érzem férjem részéről a segítő szándékot, azt úgy könyvelem el, mintha egy álló napig robotolt volna helyettem, és máris boldogan végzem a házimunka fennmaradó 90%-át. Az elmúlt hetek konklúziója számomra, hogy, ha eddig férjünk nem volt egy háziember típus, akkor nem a karantén idején kell kiharcolnunk a női egyenjogúságot. Számomra az egyenjogúságom nem ér annyit, hogy a „ki mit tesz hozzá a család működéséhez” viták (veszekedések, háborúk) megmérgezzék az életünket. Érdemes inkább kérni, mint követelni (Megégettem a kezem, nagyon fáj, elmosogatnál ma helyettem?). Ha a férjem betesz egy mosást, amíg én kiporszívózom és felmosom a lakást, megfőzöm az ebédet, akkor hősként ünnepelem őt, és lenyelem az epés megjegyzésemet arról, hogy a színes és fehér ruhákat külön szokás mosni. A szemrehányó megjegyzések elmaradása és a hálás pillantások az ő motivációját is megnövelik a segédkezésre. Életbevágóan fontos azonban, hogy legyen egy barátnő, akivel napi szinten kipuffoghatom magam az összemosott ruhák, vagy az elvileg tiszta poharak miatt.

Kép forrása: freepik.com

A házastársak közötti súrlódások máris nem tűnnek olyan komolynak, ha az ember időnként beiktatja életébe a szexet. Amikor éjszaka ülünk neki a saját munkánknak, amikor éjjel-nappal össze vagyunk zárva egymással és a gyerekeinkkel, amikor napok óta ugyanabban a pizsamában flangálunk otthon, akkor nem biztos, hogy a szex az első gondolat, ami eszünkbe jut, ha este végre elcsendesedik a ház. Pedig érdemes legalább alkalmanként időt szakítani rá. Másnap garantáltan elnézőbb és szeretőbb tudsz lenni.

Érdemes beiktatni napi pár percet, amikor kettesben vagytok a férjeddel. Ebéd után ültesd le a gyerekeket a laptop elé fél órára, még ha ellenzed is a képernyőfüggést, ti pedig üljetek ki a teraszra kávézni. A párkapcsolati harmónia bőven kárpótol gyermeked néhány elpusztult agysejtjéért!

Ami kemény dió, az a nevelési elvek össze nem illése. Általában az anya az, aki már terhesen bespájzol a „hogyan nevelj boldog gyereket” típusú könyvekből, az apa pedig hajlamos hozni az otthonról kapott mintákat. Amikor dühös vagy rá, mert valamit szerinted nagyon rosszul csinált, jobb, ha nem a gyerek előtt hordod őt le. Én ilyenkor robbanni tudnék, de az eseteknek egész nagy hányadában képes vagyok csöndben eljátszani a villámhárító szerepét, a dühömet pedig papírra vetni egy levél formájában, természetesen szakirodalommal alátámasztva mondanivalómat. Előbb-utóbb valami csak ragad rá…

Szülő-gyerek konfliktusok

Arra kellett rájönnöm, hogy egy gyereknek azt mondani, hogy „téged is ugyanúgy szeretlek, mint a testvéredet”, körülbelül annyit ér, mintha a párom mondaná, hogy engem ugyanúgy szeret, mint a szeretőjét. Még soha, sehol, se szakmai-, se magánéletemben nem találkoztam olyan gyerekkel, aki ne lenne meggyőződve arról, hogy a szülei a testvérét sokkal jobban szeretik, mint őt. Ezen a kínon némiképp enyhít, ha minden egyes gyerekedre szánsz heti 1-2 óra külön időt, ami csak az övé. Menj el a naggyal biciklizni hajnalban, amikor még senki nem jár az utcákon. A kicsivel építs bogárházikót egy talpalatnyi füves területen. Érdemes előre megbeszélni, hogy kinek mikor van az anya-órája, azt várni lehet, és ha te is kifejezed a várakozás örömét, gyermeked érezni fogja, hogy fontos neked! Megjegyzem, az apa-órák beiktatása éppen annyira jövedelmező, mint az anya-óráké!

Talán az az érzésed, hogy folyton a gyerekeid körül ugrálsz, de a rossz hír, hogy hiába töltesz napi öt-hat órát a gyerekek közötti ingázással, hol az egyiknek segítesz a háziban, hol a másiknak, hol leülsz 3 percre legózni a kicsivel, ez egyáltalán nem számít bele a minőségi időtöltésbe. Ha érdemben foglalkozol velük, valahogy aznap a házi feladat írása is gördülékenyebb lesz, és valahogy a gyerekszoba is kitakarítódik magától.

A karantén elején azt hittem, most majd hasznos dolgokra tanítom a gyerekeimet: melyik végén fogják a partvist, mi az a mosogatószer, hol lelhető fel lakásunkban a szennyeskosár. Az első pár napon ez működött is. Lányaim nagy lelkesedéssel segédkeztek a házimunkában. Aztán egyre nyögvenyelősebb lett a dolog. A tanulás körül annyi minden miatt abajgatom őket, hogy mostanra elfogadtam: az extra házimunka megkövetelése nem fér bele a mi anya-gyerek kapcsolatunkba. Pucolom inkább egyedül a vécét. És láss csodát, amióta nem nyomasztom őket a takarítással, előfordul, hogy maguktól beállnak lesikálni a konyhaszekrényt!

Kép forrása: freepik.com

A gyerekekkel való konfliktusaim során rájöttem egy aranyszabályra: Add fel az elveidet! Azelőtt tűzzel-vassal üldöztem a képernyőfüggést, de most már megmagyarázom magamnak, hogy tulajdonképpen nem is olyan káros, ha a 10 éves gyerek napi 8 órát tölt a képernyő előtt. Különbséget teszek kockulás és kockulás között. Az online tanulás, a barátnőkkel való napi kétórás skype-activity játék, és bűvésztrükkök tanulása youtube-ról bekerült nálam az „elfogadható kockulás” kategóriába, míg az általam károsnak ítélt tartalmakat továbbra is tiltom. Kapcsolatépítő lehet, ha leheveredsz a gyerek mellé, amikor megszállottan bűvöli a laptopodat, boldogan avat majd be az ő újonnan felfedezett online világába. Máris egy frontvonallal kevesebb a családban!

Testvérek közötti konfliktusok

Mindig szíven üt, amikor megismerek egy bájos, melegszívű gyereket, majd kiderül, a testvérével mennyire aljas módon képes viselkedni. Nyilván ebben szerepet játszik a már fentebb említett testvérféltékenység, amit a személyre szóló figyelemmel lehet mérsékelni. Ugyanakkor a testvérrel szemben lehet a legkisebb kockázatot vállalva kiereszteni a gőzt. Ha a barátokkal gonoszkodik, kiközösítik, ha a szülőkkel, megbüntetik. A tesó viszont biztonságos terep az indulatok levezetésére. Legjobb elfogadni, hogy ezek az indulatok léteznek, de ha eldurvulna a helyzet, valami szalonképes módot keresni arra, hogy ezt levezethesse: „Verd meg a tesód párnáját, de jó erősen ám! Rajzold le, mit tennél most vele a legszívesebben!”. Amúgy meg, fejétől bűzlik a hal. A testvérek kommunikációs stílusa kísértetiesen hasonlít a szülők közötti stílusra. Ezért is érdemes nekünk, felnőtteknek jó példával elöl járni.

 

Írta: Salát Janka, tanácsadó pszichológus

 

Kiemelt kép forrása: freepik.com