Együtt leszünk család.

Honnan tudhatom, hogy gyermekem megérett az iskolára?

Munkám során igen gyakran találkozom az iskolaérettség témájával. A szülők egyszerű, gyors választ várnak a kérdésre: Honnan tudhatom, hogy gyermekem megérett az iskolára?

Karácsonykor – a saját ötéves lányomnak vásárolt ajándék kapcsán – megvilágosodtam, mi az iskolaérettség tuti ismérve:

Az a gyerek, aki fél órán belül képes hiszti nélkül elkészíteni egy homokszórás képet, nyugodtan mehet iskolába. Apró üvegcsékből kell színes homokot szórni egy öntapadós lapra, melyről részletekben kell leszedni a takarófóliát.

Aprólékos munka, az iskolába lépéshez szükséges képességek megléte nélkül a kép nem tud elkészülni:

Finommozgások összerendezettsége, mozgáskoordináció: a kép elkészítése feltételezi, hogy az üvegcsék nem borulnak ki, nem esnek le az asztalról, a gyermek képes a hüvelyk- és mutatóujja közé megfelelő mennyiségű homokot csippenteni és a megfelelő helyre leszórni.

Türelem, kitartás: az első percekben az eredmény nem túl látványos, a szép végeredmény reményében azonban egy iskolaérett gyerek nem adja fel.

Kudarctűrés: nem valószínű, hogy a gyerek által készített kép a dobozon látható fotó tökéletességével fog vetekedni, ráadásul garantált, hogy az a hülye homok csak kiborul. Ez elég frusztráló. Ha gyermekünk mégsem vágja földhöz az összes fiolát egy „nekem ez úgysem megy” című műsorszám kíséretében, akkor van remény, hogy az iskolában sem fog kiborulni, ha elsőre (másodikra, tizedikre) inkább tojásra sikeredik az O betű.

Képes egy helyben ülni: a kép elkészítése időigényes, ha a gyerek félpercenként pattan fel, izeg-mozog, abból bizony nem lesz kép, de örömteli tanulásra se számíthatunk szeptemberben. Az első osztály –tapasztalatom szerint – sokkal inkább a monotóniatűrésről szól, mint az intellektuális megmérettetésről. Oldalakon keresztül kell pici vonalakat huzigálni a sorközökbe.

Képes egy feladatra összpontosítani: nem vonja el a figyelmét a kistesó, az utcán elhaladó autó, a szekrényben lapuló csoki gondolata. Belemélyed az alkotásba, a feladat külső noszogatás nélkül önmagában is kellően motiváló ahhoz, hogy a gyerek befejezze az alkotást.

Képes befejezni záros határidőn belül: a lányom sok tekintetben iskolaérettnek bizonyult, de ő nem fél, hanem egy órán keresztül piszmogott, mégsem készült el a kép. Még szerencse, hogy nem megy iskolába jövőre. A lányom a-betűje sosem fog kilógni a sorközből, de mire leír egy sort, a többiek már az f-betűnél tartanak. Lassú munkatempója miatt lemarad, és beindul a kudarcot kudarcra halmozás ördögi köre.

Ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk nem elég kitartó, rosszul tűri a kudarcot, nem megfelelő a feladattudata, koordinálatlan a finommozgása, a legnagyobb hiba, amit szülőként elkövethetünk, ha feladatlapokkal, csöndes-ülős, molyolós feladatokkal gyötörjük. Olyan ez, mintha a házépítést a háztetővel kezdenénk. Ha a tanulást megalapozó képességekkel még hadilábon állunk, akkor egy sokkal mélyebb szinten kell rendet tenni.

Az írás, olvasás, számolás képességét egy sor más képesség alapozza meg, úgy képzelhetjük ezt el, mint egy piramist. Ha az alsóbb szintek hiányosak, inogni fog a csúcsa is.

5 és 7 éves kor között az idegrendszer párhuzamos érési folyamatai összeérnek, így a gyermek képessé válik az önkontrollra, valamint az írás, olvasás, számolás bonyolult műveleteinek elsajátítására. A szenzoros integráció és a szenzomotoros fejlődés a piramis aljától a csúcsa felé haladva egy érési folyamat, ami rengeteg mozgás, játék, emberi kommunikáció, mesehallgatás mellett egy elfogadó, szerető légkörben észrevétlenül zajlik. Direkt beavatkozni akkor kell, ha a gyermeknél organikus, érzelmi vagy életmódbeli okokból kifolyólag megakadást tapasztalunk.

A szenzoros integráció „az a neurológiai folyamat, ami a bensőket és a külvilág működését összehangolja, és lehetővé teszi, hogy testünk a környezethez alkalmazkodva hatékony tevékenységet fejthessen ki” (Ayres).

A szenzomotoros fejlődés arra utal, hogy összhang alakul ki a gyermek érzékelése és mozgása között. Ha ez a fejlődés rendben zajlik, erre épül rá az optimális szem-kéz koordináció, a szemmozgások szabályozása (hogy olvasáskor ne a fejünket, hanem a szemünket mozgassuk), a megfelelő testtartás stb. A koncentrációs képesség, vagyis a figyelem a piramisnak már egy magas szintjén található, mely az előzőkre épül.

Nézzük a piramis legalsó lépcsőjét! Evidens, hogy egy látás- vagy hallássérült gyermek esetében a hagyományos oktatással nem jutunk messzire, speciális oktatási technikákra van szükség, hogy a tananyagot a kortársakhoz hasonló szinten elsajátíthassa. Sokkal kevésbé egyértelmű, hogy az a gyerek, akinek a tapintási rendszere éretlen, már a megfelelő ceruzafogásnál nehézségekbe ütközik. Nehéz lesz a hagyományos keretek között megállni a helyét annak a gyermeknek, akinek az egyensúlyi rendszere bizonytalan. Nem lesz képes a padban egyenesen ülni, izeg-mozog, dülöngél jobbra-balra. Emiatt a tanító meglehetősen sokat szidja, a gyerek pedig igazán szeretne megfelelni neki, ezért minden erejét arra összpontosítja, hogy szépen üljön. Ez annyira leköti minden erejét, hogy az órán elhangzottakra már képtelen koncentrálni. Pár hónap alatt megtanul szépen ülni, de közben a tananyaggal lemarad, munkái tele lesznek hibával. Az aggódó szülő ilyenkor az írás-olvasást gyakoroltatja vele, ahelyett, hogy teret adna a pörgés-forgás, kúszás-mászás gyakorlásának, vagyis az egyensúlyi rendszer fejlődésének.

Sajnos a mai gyerekek sokkal kevesebbet mozognak, mint 30-40 éve mi tettük, ezért nagyon sokan küzdenek az egyensúlyi rendszer éretlenségével, vagy más szenzoros, szenzomotoros deficittel, melynek következménye az iskolai kudarc. A hiányok kompenzációja energiákat vesz el a gyerektől, nem marad szabad kapacitás a tanulásra. A folyamatos kudarc pedig már az első félévben kiöl belőle minden motivációt!

Nagyon fontos kiemelni, hogy az iskolaérettség nem intelligencia függvénye! Számtalan átlag feletti intellektusú nagycsoportossal találkoztam, akit nem engednék iskolába. Volt olyan kisfiú, akinek 120 feletti IQ-t mértem, de állítom, a tesztfelvétel során lefutott egy félmaratont a 20 m2-es szobában. Kétszemélyes helyzetben, két földön gurulás között mindenre rávágta a helyes választ, aztán gurult tovább. Intellektuális képességei alapján bármely tudomány doktorává nőheti ki magát, ha azonban elmegy idén iskolába, a második héten már utálni fogja az egész padban ülős, vonalakat huzigálós baromságot, amit tanulásnak neveznek, a szülei pedig értetlenül nézik majd, hogy az annyira okos gyerekük miért halmoz kudarcot kudarcra az iskolában. Engedjük ezt a fiút még egy évig szabadon mozogni, és ha kell, vigyük el mozgásterápiára, hogy testének és viselkedésének szabályozása iskolakezdésre biztosan beérjen!

Az anyanyelvi készségek elsajátítása élő, emberi kommunikációban zajlik, a gyermek mesefilmeken keresztül nem fog megtanulni magyarul, ha sokat beszélgetünk vele, és sok mesét olvasunk neki, akkor igen! A szeretett személy által felolvasott, vagy fejből mondott mesék azon túl, hogy építik a szülő-gyerek kapcsolatot, közvetve az iskolaérettség elérésében is segítenek. Ha mesekönyvet olvasunk gyermekünknek, látni fogja, hogy a könyvek, a betűk kincseket rejtenek, ezért maga is motiváltabb lesz arra, hogy megtanuljon olvasni. A mesehallgatás bővíti a szókincset, fejleszti a figyelmet, a szövegértést, a memóriát, és nem utolsó sorban a fantáziát. A legtöbb tanulási nehézséggel küzdő gyermeknek szövegértési nehézsége van, a meseolvasás éppen ezt fejleszti!

Az idei év rendkívüli. Nagycsoportos óvodásaink alapból kihagytak fél évet a közösségi életből, a jelen pandémiás helyzetben pedig kevesebb időt töltenek óvodában, mint korábban. Elég egy kis megfázás, a nagytesó hőemelkedése, az óvónő megbetegedése, vagy az, hogy kiderül, a szülő kontaktszemélynek minősül, máris 2 hét kimarad a közösségből. A sokszor két hét összeadódik, óvodásaink a végén több időt töltenek karanténban, mint közösségben, holott az iskolába lépéshez azt is meg kell tanulni, hogyan lehet szalonképesen működni a kortársak között. A feladattudat sokkal könnyebben kialakul, ha körülöttem 20-an dolgoznak egy cél érdekében, van egy szeretett tekintélyszemély – az óvónő – mintha az egy szem anyukám próbál meggyőzni arról, hogy a kabátot illenék nem a földre dobni, hanem a fogasra akasztani.

A tankötelezettség megkezdésének halasztásával kapcsolatos kérelmet 2021. január 15-ig lehet benyújtani az Oktatási Hivatalnál további egy év óvodai nevelés reményében. Az iskolába lépés időpontjától függetlenül azonban mindenkinek azt javaslom, hogy meséljenek a gyereknek, napi több óra mozgást biztosítsanak, és törekedjenek arra, hogy óvodásaink minél több időt kortárs közösségben tölthessenek!

Mert 7-8 év mozgására és játékára van szükség ahhoz, hogy a gyermek megszerezze mindazt a szenzomotoros intelligenciát, ami alapjául szolgálhat az intellektuális, társas és személyes fejlődésének” (Ayres).

Felhasznált irodalom:

ANNA J. AYRES: SZENZOROS INTEGRÁCIÓ ÉS TANULÁSI ZAVAROK. (SENSORY INTEGRATION AND LEARNING DISORDERS. WESTERN PSYCHOLOGICAL SERVICES, LOS ANGELES, CALIFORNIA, 1972).

freepik.com