Idén elhatároztam, hogy jobb anya leszek
Nehéz a tizenévesek nevelése. Annyira borzasztóan nehéz. De egyben kellemes is.
Néha olyan mélyen vagyok a nehéz időkben, hogy elfelejtem a jó pillanatokat. Ami a térdig érő ruhák alá temetve fekszik a padlón, a dac, a visszabeszélés és az „arc” (a tinédzserek szülei ismerni fogják az „arcot”), az olyan hozzáértés és tudás, amely kizárólag tinédzsereknek való és teljes mértékben kívánható.
Ott van az öröm, a büszkeség és minden jó dolog, ami egy vadonatúj embert alkot belőlük, aki felbukkan a világra, hogy azt mondja: „Nézz rám, megcsináltam, itt vagyok”. Persze a széle durva, de már egész. Feltűnően, gyönyörűen, tökéletesen egész. Amikor elragadóak, nincs annál kellemesebb, örömtelibb, kritikusabb, energikusabb, gondtalanabb, bizonytalanabb, reményteljesebb, merészebb, lelkesebb, gonoszabb. A fiatalságot egyáltalán nem pazarolják el.
Szóval idén megfogadom, hogy jobb anya leszek. Keresni fogom a kedvességet a dacos „arc” mögött. Tudni fogom, hogy a határaimat feszegetik annak érdekében, hogy azok szilárdak legyenek. Esküszöm, hogy biztonságos hely leszek, ahol kiengedhetik mindazt a frusztráló, szorongó, dühös, elkínzott ürességet, amit ez a létezés hozhat. Többet hallgatok és kevesebbet előadást tartok mit hogyan kellene csinálniuk.
És mellé ülök, ahelyett, hogy felállnék. Többet fogok jelen lenni és kevesebbet beszélni. Tetteimmel bizonyítom, hogy érdemes hallgatni rám. Hogy méltó vagyok a figyelmükre és a büszkeségükre.
Kapcsolódó cikk: Engedd el a tökéletességet – 10 módszer, hogy elég jó anya legyél
Idén megfogadom, hogy jobb anya leszek.
Gyengéd, gondos kezekkel megfogom gyermekeim törékenységét. Megnézem a gúny mögött megbúvó sebezhetőséget, és jobban figyelek a szavak alatt csendesen motyogó aggodalmakra. Nem utasítom el, és nem tudom jobban. Nem próbálom meg beljebb gyömöszölni a véleményemet, mintha a gyerekeim egy üres edény lennének, amely arra vár, hogy megtöltsék őket végtelen véleményemmel, értékeimmel és elvárásaimmal.
Ehelyett azt fogom dédelgetni, ami már benne van. Felteszek még kérdéseket. Mit gondolnak a vallásról, a pénzről, a politikáról, a társadalomról, a nap útjáról, a madár tolláról, a belső zúgásról? Hová megyünk, ha meghalunk? És hová mennek, ha úgy érzik, hogy lehet?
Kapcsolódó cikk: Tedd fel ezt a 25 kérdést gyermekednek és meglátod mi történik
Idén megfogadom, hogy jobb anya leszek. Minden nap emlékeztetni fogom a gyerekeimet, hogy többet számítanak, mint gondolják. Hogy semmi és senki sem hasonlít rájuk, és ennek így kell lennie. Magasba tartom őket, mint egy díjat. Csillogó belülről, még a sötét időkben is. Meg fogom kérdezni, hogy talán, csak talán, én is megosztanék egy kicsit ebből a fényből.
