Így telnek a napjaink 3 gyerekekkel itthon a koronavírus idején
Valószínűleg soha senkinek nem fordult meg korábban a fejében, hogyan lehet kivitelezni, hogy mindkét szülő otthonról dolgozzon és koordináljon három (vagy másoknál akár több) gyereket, akik közül van akinek otthonról távoktatásban tanulnia is szükséges.
Erre korábban nem, hogy nem volt még precedens, szerintem eszünkbe se jutna így tölteni a mindennapokat. Hiszen időnként még akkor is nagyon nehéz a különböző korú gyerekeket lefoglalni, hogyha csak egy „sima” iskolai/óvodai szünet van. A nyári szünet 10-11 hete eltörpül a mostani helyzet mellett, hiszen akkor lehet táborokba menni, a nagyszülőkhöz, mindennap játszótérre, ide-oda mászkálni, sokkal jobban elrepülnek a napok.
Tudom, hogy mindenkinek meg van a maga nehézsége, hisz van aki nem tud egyszerűen csak otthon maradni a gyerekekkel, mert nem lehetséges számára a távmunka, ehhez képest nekem csak az itthoni tanulást egy kisiskolással, és két óvodás napközbeni szórakoztatását kell megoldani.
Az elmúlt egy hét tapasztalatai után sem mondom azt, hogy pontosan tisztában vagyok azzal, mi is vár ránk még az elkövetkező hetekben, de a kezdeti pánik elmúlt. Mert bár én vagyok az az anyuka, aki soha nem viszi be a gyerekeket semmilyen szünetben az oviba, amint végetér a tanév az iskolában, mi búcsút intünk az óvodának is és egészen szeptemberig szinte a közelébe sem megyünk.
„De most merőben más lett a helyzet.”
Ugyanis elképzelésem sem volt, hogyan fogok tanulni egy alsó tagozatos gyerekkel két örökmozgó másik mellett, úgy, hogy haladjon a házimunka, legyen ebéd, és ne nézzen ki a lakásunk úgy, mintha tényleg valami apokalipszis lenne. Az első napokban nem is tudtam rendesen aludni emiatt, míg aztán szépen lassan megnyugodtam, és elhatároztam, hogy ebben a helyzetben nincs helye pániknak, ki kell találni a rendszert, amivel átvészelhetjük ezt az időszakot.
A nagyszülők segítségét természetesen nem akartuk igénybe venni, hiszen mi is féltettük őket, más segítségünk pedig nincs, így ki kellett találtunk a férjemmel egy tervet, ahogyan működni fogunk.
Legelőszöris kialakítottunk egy napirendet, amit valahogy mindenkinek szigorúan be kell tartania. A kisebb gyerekeim egyelőre még furcsán néznek rám, amikor azt mondom, hogy most aztán gyertek, elkezdünk tornázni, hisz ilyet nagyjából korábban soha nem tettem. De most muszáj, hogy mozogjunk is, hiszen korlátozottak a lehetőségeink a kinti rohangálásokra, így a torna is bekerült a napirendünkbe. Azért kellett egy pár nap, mire bele is jöttünk a rendszerbe, de mostanra nagyjából jól működik, amit kitaláltunk.
Így néz ki a napirendünk: időben (7 óra körül) felkelünk, és közösen megreggelizünk. Ezután elpakolok a konyhában és berakok egy mosást, vagy kiteregetek, ha már este beprogramoztam a gépet. Eközben a gyerekek szabadon játszhatnak, a lányom pedig előkészül a tanuláshoz. A tanulás online zajlik, és nem is kell mindig segítenem a tanulásban, de már eleve a számítógép kezelés is egy új feladat, így kezdetben kicsit döcögősen indultunk. A kisebbek a tanulóidő alatt rajzolnak, gyurmáznak, kézműveskednek, vágnak, színeznek, stb.
Számomra az egyik legnagyobb kihívás, hogy le tudjam foglalni őket, úgy, hogy csöndben is legyenek, és még a férjem is tudjon dolgozni, ebéd is legyen, és ne a tévé előtt töltsék el a tanulási időszakot; ezért úgy határoztunk, hogy a hét középső napjaira rendelünk ebédet, amit 12 óra körül fogyasztunk el.
Ezután következik egy kis (csendes) pihenő, azután megpróbálunk kimenni a szabadba, majd az uzsonnát követően kezdődik a délutáni tanulási etap. Igyekszem úgy intézni, hogy eközben játszani tudjak a kisebbekkel, illetve ilyen tájt már a férjem is be tud szállni a kisebbek szórakoztatásába. Este 6 körül vacsora, fürdés, mese és 8-9 óra között alvás.
Látszólag alig különbözik ez a napirend a normális napirendünktől, mégis minden más. Tudtam, hogy nagyon nehéz lesz, de nyilvánvalóan nem tudhattam mennyire kemény időszak elé nézünk, hiszen nem tudjuk meddig tart, és hogyan fogják viselni a gyerekek (és mi felnőttek) ezt az ideiglenes, de hosszabb távú új életformát.
Egy valamit biztosan megtanultam az elmúlt egy hétben, hogy mostantól igazán értékelni fogom a nyári szüneteket, ugyanis akkor számos lehetőség a rendelkezésünkre áll, hogy változatosan töltsük el, most viszont itthon kell tölteni minden napot, így sokkal kreatívabbnak és sokkal (sokkal-sokkal) türelmesebbnek kell lennem, úgy, hogy én is rendkívül feszült és fáradt is vagyok, mert az én munkámra már csak éjszaka jut idő (vagy akkor sem, mert addigra kidőlök). Ugyanakkor nagyon szerencsésnek is tartom magunkat, hogy megtehetjük, hogy tényleg itthon maradunk, és csak akkor megyünk valahova, ha igazán szükséges.
Amit még szintén rendkívül fontosnak tartok, hogy bármilyen nehéz is lesz az elkövetkező időszak, tudom, hogy valahonnan muszáj lesz erőt meríteni, hogy a gyerekek a legkevésbé szenvedjék meg ezeket a heteket, hónapokat. Hogy ők azt lássák, megy minden a maga útján, viszonylagosan a legnagyobb rendben. Ám a sok nehézség ellenére pozitív dolgokat is, látok, például, hogy mennyire rugalmasak tudnak lenni. És, hogy én például mennyire átértékeltem rengeteg mindent az életünkben, előtérbe helyezve az igazán fontos dolgokat.
Próbálok úgy hozzáállni a mostani helyzethez, hogy egyrészt ez most egy olyan lecke, aminek a levont következtetéseit ha jól használjuk, akkor hosszú távon a javunkra válhat, másrészt igyekszünk minél több minőségi időt tölteni együtt, kiélvezni ezt a különleges „összezárt” időszakot.
Kiemelt kép forrása: freepik.com
A cikk eredetileg a HáromPötty blogon jelent meg.
