Kata és Gábor majdnem szerelmi története
Egy igaz történet "meséje"
Mondok egy példát arra, miért káros a heteroszexuális többségre nézve is, ha egy homoszexuális fiatal nincs tisztában nemi orientációjával, és a társadalmi normát követve szeretne heteroszexuális életet élni.
Kata 19 éves volt, fülig szerelmes Gáborba, a sportos és jóképű egyetemistába. Katának soha nem volt még párkapcsolata, alig mert hinni szerencséjének, amikor a fiatal srác őt választotta társául. Összeillettek: sokat kirándultak, társaságba, moziba, színházba jártak.
Egy apró kivétellel minden klappolt.
Csókolóztak ők, de Kata valahogy nem így képzelte az első csókot. Képzeletében a csók forró és szenvedélyes, ez meg olyan mechanikusnak tűnt. Kata szerette Gábort, úgy képzelte, vele akarja elveszíteni a szüzességet. Úgy érezte, tele van szenvedéllyel, intimitásra, erotikára vágyik. Gábor kevésbé tűnt lelkesnek, de hosszú hónapok után lekerültek végre a ruhaneműk. Innentől kezdve gyötrelmes kísérletek sora következett, hogy megtörténjen a behatolás, de Gábornak nagy küzdelmek árán volt csak merevedése. Amikor végre túl voltak az első – szeretkezésnek kevéssé nevezhető – együttléten, mindketten tudták, hogy ez nem fog menni.
Gábornak innentől kezdve még egy évébe telt, hogy megbékéljen a gondolattal: a férfiakhoz vonzódik, ekkor a környezete felé is felvállalta homoszexualitását. A szülők eleinte összeomlottak, könyörögtek, sírtak, de ma már ők is megbékéltek a helyzettel. Gábornak volt néhány rövidebb kapcsolata férfiakkal, az utóbbi években azonban úgy tűnik, megtalálta élete párját.
Katának hosszabb idő volt túltennie magát a történteken, hosszú ideig önértékelési problémákkal küzdött, úgy érezte, valami baj van a nőiségével, aki nem kell a férfiaknak. Pszichológushoz, majd táncterápiára járt, évekkel később sikerült tartós párkapcsolatot létesítenie, ahol végre sikerült megélnie szenvedélyét, nőiességét. Ma már boldog családanya, de szégyenkezve emlékszik vissza az első szexuális élményére, úgy érzi, csak alibinek kellett.
Ha akkor, 20 évvel ezelőtt Gábort egy olyan közeg veszi körül, ahol a homoszexualitás mint opció nem eleve kizárt, talán nem tett volna meg mindent a fiú, hogy bűnösnek és betegesnek gondolt vágyait megpróbálja mélyen elfojtani, és egy kedves lány oldalán jó útra térni.
Ha Gábort nem olyan közeg veszi körül, ahol a homoszexualitás szégyenletes bűn, akkor ma két emberrel több lenne a földön, akinek első szexuális élménye nem személyiségromboló, hanem építő hatású lehetett volna.
Meggyőződésem szerint heteroszexuális gyermekeinket akkor „védhetjük meg” a melegektől (az idézőjelre nyomatékosan felhívom a figyelmet), ha ez utóbbi csoportnak segítünk abban, hogy elfogadják önmagukat és társadalmi normáink által nem kényszerítjük őket arra, hogy titkolják vonzódásaikat, valamint heteroszexuális magatartást kényszerítsenek magukra.
Zárójelben megjegyzem, hogy homoszexuális gyermekeinket is ez segíti az egészséges személyiségfejlődésben. Bizony van az úgy, hogy neveltetés ide vagy oda, a serdülő egy nap ráébred, hogy az azonos nemű társaihoz vonzódik.
