Együtt leszünk család.

Lehet, hogy szenzorosan érzékeny a gyerekem?

Izeg-mozog, nem bír egy percre sem megülni a fenekén, előfordul, hogy a legváratlanabb helyzetekben dühroham tör rá, időnként viszont minden átmenet nélkül begubózik. Lehet, hogy hiperaktív a gyerekem, vagy elképzelhető, hogy valami más  a gond?

10 éve nézem barátnőm kisfiának fejlődését, aki a hivatalos diagnózisai szerint volt már félrenevelt, autista, ADHD-d, diszgráfiás. Időnként „levesznek” róla egy diagnózist, de találnak neki újabb címkét. Emlékszem, amíg „jólnevelt” (értsd: átlagos idegrendszeri fejlődésű) lánykáimmal kézenfogva barangoltunk az IKEÁ-ban, addig az 5-6 éves fiúcskát a legkülönbözőbb polcok tetejéről kellett leszedni, miután a hangosbemondóval kerestettük őt. Ha valami összetörik, tudjuk, hogy csak az ő keze lehet benne. A legváratlanabb helyzetekben tör rá a dühroham, az iskolában pedig komoly gondjai vannak az írás-tanulással. Időnként minden átmenet nélkül beburkolózik saját fantáziavilágába, ahol végre biztonságban lehet. A kisfiú első évei azzal teltek, hogy rokonok és „remek” pszichológusok magyarázták a szülőknek, hol rontották el a nevelést. Később kezdett derengeni, hogy a nehézségek mögött organikus, idegrendszeri problémák is állnak. Most, hogy szenzoros integrációs terapeuta lettem, számomra világos, mint a nap: szenzoros feldolgozási zavarban szenved.

A szenzoros feldolgozási zavar (SPD) önálló diagnosztikai kategóriaként még nem nyert polgárjogot, de újabban bekerült az autizmus és az ADHD diagnosztikus tünetsorába, vagyis felismerték, e két állapotnak gyakori kísérőjelensége valamiféle szenzoros érzékenység, avagy érzéketlenség.

- Hirdetés -

- Hirdetés -

A szenzoros feldolgozási zavarral küzdő gyerekek (kb. minden hetedik gyerek) lehetnek túlérzékenyek, vagy érzéketlenek a külső, vagy belső forrásból eredő ingerekre. A látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás segítségével a külvilág ingereit érzékeljük, míg a tetstérzetek (pl. pisilni kell, éhes vagyok) és a proprioceptív érzetek (testrészek testhez viszonyított helyzetének érzékelése) belülről erednek.

A szenzoros gyerek lehet, hogy az egyik csatornán túlérzékeny, míg a másikon szinte érzéketlen. A hangos zajok például extrém módon zavarják, de nem veszi észre, hogy már majd’ bepisil.

- Hirdetés -

Minden egyes érzékleti modalitás mentén (látás, hallás, tapintás, íz- és szagérzékelés) két dimenzió mentén lehet egy gyereket besorolni:

- Hirdetés -

  1. Mennyire alacsony, vagy magas az ingerküszöb.

  2. Az ingerekre mennyire ad aktív választ.

Passzív választ ad az ingerre

Aktív választ ad az ingerre

Magas ingerküszöb

elhanyagoló

élménykereső

Alacsony ingerküszöb

kiszolgáltatott

elkerülő

Magas ingerküszöb

Tipikus, és látványos eset a szenzorosan élménykereső gyerek, akinek magas az ingerküszöbe, vagyis sok-sok ingerre van szüksége ahhoz, hogy az eljusson a tudatáig. Ingerekre márpedig szüksége van, ezért aktívan keres minden lehetséges ingerforrást. Izeg-mozog, pörög-forog, felmászik, leesik, ütközik, belegázol, tapogat, nyalogat, hangoskodik. Hiperaktív?

Ezzel szemben az elhanyagoló gyereknek magas az ingerküszöbe, nem jut el hozzá a külvilág zaja (fénye, illata stb.), de nem is keresi különösebben az élményeket. Őket nehezebb észrevenni, csendben elvannak, nem zavarnak sok vizet, csak éppen nem kapják meg az optimális fejlődéshez szükséges ingermennyiséget.

Alacsony ingerküszöb

Alacsony ingerküszöbbel az élet meglehetősen frusztráló tud lenni. Más észre sem veszi, mennyi inger bombáz minket minden másodpercben, az alacsony ingerküszöbű gyermek azonban érzi a zokni varrását, a szomszédasszony főztjének illatát, hallja a távoli repülő zúgását, látja az ablak előtt elröppenő madárkát. A világ egy káosz, amiből nagyon nehéz kiszűrni a releváns ingereket. A tanárnő hangjára kellene figyelni, amikor két sarokkal arrébb a kukásautó zörög! A táblát kéne bámulni, amikor olyan izgalmas fény-árnyék játékot játszik kint a diófa. Figyelmük csapong, elkalandozik. Figyelemzavaros?

Az elkerülő gyerek megpróbál védekezni, befogja a fülét, kuckóba bújik, a világért sem kenné össze a kezét sárral, vagy keverné az egyes ételféleségeket.

A kiszolgáltatott ezzel szemben tehetetlen, szorong és csak gyűlik benne a feszültség, míg végül kirobban. Külső szemlélő nem is érti, mi okozta a „hisztirohamot”. Képzeljük el, hogy karácsony előtti napon még be kell ugranunk egy plázába valamiért. Fények, hangok, tömeg, végtelen sorban állás, hőség, legszívesebben ledobnánk a súlyos táskánkat és kimenekülnénk a friss levegőre. Az alacsony ingerküszöbű gyerek már egy egészen hétköznapi helyzetben is ezt éli meg. Ha nem ismerjük az okokat, ezt a gyereket büntetni fogjuk ahelyett, hogy biztosítanánk neki a nyugodt környezetet.

A szenzoros feldolgozás zavara szoros összefüggésben áll a mozgással. Könnyű belátni, hogy ha nem tudjuk a környezet ingereit megfelelőképpen feldolgozni, akkor az adott mozgásos válasz is hibás lesz. Gyakori probléma a nagy- és finommozgásban egyaránt jelentkező koordinálatlanság, ügyetlenség. Ha a propriocepció gyengébb, vagyis az izomzatból és az ízületekből érkező üzenet nem üti át az ingerküszöböt, a gyerek testtartási zavarral fog küzdeni.

Fontos leszögezni, hogy a szenzoros érzékenység egyáltalán nem függ össze az IQ-val. Megfelelő hozzáállás mellett boldog, sikeres felnőttekké válnak, akik képesek akár előnyt kovácsolni érzékenységükből. Kezeletlenül, vagy rosszul kezelve azonban félő, hogy a gyerek társas kapcsolatai, konfliktuskezelése, iskolai teljesítménye, önértékelése csorbát szenved. Szülőként a legfontosabb, hogy próbáljuk meg minél jobban megérteni gyermekünket. Ha nem hajlandó húst enni rizzsel, vagy nem engedi, hogy levágjuk a körmét, nem biztos, hogy egy elkényeztetett, hisztis szörnyeteg, elképzelhető hogy számára valóban fizikai fájdalommal ér fel az ízek keveredése, a körömolló csattogása. Ha bevásárláskor a földön fetrengve üvölt, lehet, hogy egyszerűen túl sok volt neki a zűrzavarból. De figyeljünk oda arra is, aki órákig elvan a sarokban, kínáljunk neki ingereket, tereljük őt az aktivitás felé. Hazánkban számos szenzoros-, szenzomotoros terápia létezik, amelyek hatékony segítséget nyújtanak. Tudom, hogy hazabeszélek, de a szenzoros integrációs terápia (Ayres-terápia) éppen ezeknek a gyerekeknek segít.

pexels.com

Szólj hozzá