Együtt leszünk család.

Mi vagyunk az a család

Ahogy a múlt héten egyik este elindultam otthonról, lányom hanyagul biciklizett gumicsizmában, miközben térde az állát ütötte. Ez volt a tavasz első biciklizése. Sürgetése, hogy biciklire pattanjon, aláásta türelmét, amikor hagyta volna, hogy beállítsam az ülést az ősz óta nőtt néhány centire. Az egyik kisfiam sírt és sikoltozott, mert a párom nem a járda „helyes” oldalán ment, miközben a testvére mögött lépkedett.

A másik fiam pedig valahol a garázsban volt, leszállt a biciklijéről, de még mindig sisakot viselt, miközben seprűvel fejbe vágta magát. Elindultam és közben azt gondoltam, hogy mi vagyunk az a család.

Egy család vagyunk, két szülővel, három gyerekkel, akik mind erős személyiséggel rendelkeznek, akik hajlandóak a lehető leghangosabb módon versenyezni vagy kiegészíteni egymást – általában mindkettőt 60 másodpercen belül. Mi egy olyan család hangos, szégyentelen látványa vagyunk, amely úgy tűnik, hogy jó vagy rossz irányban de szüntelenül felhívja a figyelmet magára.

- Hirdetés -

- Hirdetés -

Ez a család olyan szülőkkel rendelkezik, akik túl gyorsan, túl hangosan és túl gyakran kiabálnak, olyan gyerekekkel, akik túl gyorsan, túl hangosan és túl gyakran kiabálnak. Mi vagyunk a család, ahol a félmeztelen vagy szinte teljesen meztelen gyerekek rohangálnak az előkertben, függetlenül attól, hogy milyen idő van.

Mi az a család vagyunk a gyerekekkel, akik az összes kedvenc ruhájukat egyszerre viselik, furcsa divatstílust kialakítva. Mi vagyunk a játszótér azon családja a látszólag gonosz szülőkkel, akik nem hajlandók segíteni a gyerekeiknek mászni vagy játszani egy eszközön, mert ha nem tudják egyedül, akkor valószínűleg nem kellene.

- Hirdetés -

Mi az a család vagyunk gyerekekkel, akik dührohamokat kapnak a nyilvánosság előtt, miközben a szülők állják a sarat, de belehalnak a csalódottságba és a bámészkodók oldalirányú pillantásaiba.

- Hirdetés -

Mi azok a szülők vagyunk, akik elmondják más szülőknek, hogy milyen nehézségek lehetnek a gyerekeinkkel.

Mi az a család vagyunk ahol az egyik szülő tehetetlen mérgében kidobja a játékokat, mert a három gyerek tevékenysége mindenen túl van már. Mi az a család vagyunk ahol a másik szülő ezt követően az eltört játékot példaként használja gyermekeinek, hogy soha ne dobáljanak dolgokat, mert eltörhetnek, de azért titokban megragasztja.

Mi az a család vagyunk a gyerekekkel, ahol valaki tutira kiönt valamit egy étteremben.

Mi vagyunk a család, ahol az egyik szülő folyamatosan úgy néz ki, mintha túszul ejtették volna.

Mi vagyunk a parkban a család azzal a kutyával, aki piknikasztalok tetejére ugrik, hogy üdvözölje az idegeneket.

Mi egy magabiztos, önfejű gyerekekkel rendelkező család vagyunk, akik télen inkább félcipőt viselnek, mintsem a csizmával bajlódnának, és a szülőkkel, akik engedik nekik, mert természetes következményeket próbálnak tanítani, de leginkább azért, mert túl kimerültek ahhoz, hogy vitatkozzanak gyermekeikkel.

Azon szülők családja vagyunk, akik hagyják, hogy gyermekeik egyenek a földről.

Mi vagyunk ez a család – mondtam magamnak. De amikor néhány órára elmentem a családom elől, hogy végre találkozzak a barátaimmal, bocsánatkérés nélkül tettem.

Mert mindezzel együtt mi az a család is vagyunk, akik gyorsan, hangosan és gyakran örvendenek gyermekeik sikereinek.

Mi vagyunk a család, aki boldogan meghívja a környékbeli gyerekeket, hogy csatlakozzanak bármilyen játékhoz az előkertben.

Mi vagyunk a család, aki vacsorát rendez a többi szülő számára, aki hajlandó elfogadni azt a tényt, hogy gyermekeink néha rakoncátlanok lehetnek.

Mi vagyunk a család, amely nem rejti el a haragot, az örömöt, a szomorúságot vagy a hálát. Mi vagyunk a család, aki hálás az életünkben elkövetett nevetésért és barátságért.

Mi vagyunk a család, aki olyan kalandokban vesz részt, amelyek nem a tervek szerint zajlanak, de végül különlegesek. Mi vagyunk a család, aki mindig desszertet eszik.

Mi vagyunk a család, aki úgy táncol és énekel, mintha senki sem figyelne, jól tudva, hogy mindenki valószínűleg azt teszi.

Mi vagyunk a család, akik jóban vagy rosszban – általában jobb esetben – hangosan élnek és szeretnek.

Mi vagyunk ez a család.

via

freepik.com

 

Szólj hozzá