Minden gyereknek joga van…
Ezt nem tehetik meg! Nem bélyegezhetik meg a homoszexuális vagy transzszexuális állampolgárokat alaptörvényi szinten!
„Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.” – szerepel az Alaptörvényben.
Ezek szerint nincs éhezés, fizikai, szexuális és verbális bántalmazás, kirekesztés, esélyegyenlőtlenség?
Egy frászt! A törvényalkotó nem ezekre gondolt, a passzus ugyanis így folytatódik:
„Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.”
A törvényalkotók úgy fogalmaznak, hogy a gyereket megilletti a születési nemének megfelelő háborítatlan fejlődés. Szó sincs éhezésről, bántalmazásról, ehelyett nemi önazonosságról beszél.
A gyermekeket sajnos sok szempontból háborgatják fejlődésük során, de egyetlen egy olyan esetről hallottam, amikor a szülők nehezen fogadták el az újszülött születési nemét: a nagyszüleim fiút vártak, amikor anyám született 77 évvel ezelőtt, ezért a keresztségben a Klára Mártonka nevet kapta, és Marcikának szólították. Lassan elfogadták, hogy anyukám lány, de tény, hogy a nagyszüleim csalódása nyomott hagyott az életében. Anyám nem a genderlobbi áldozata volt, hanem annak a ma is élő értékrendnek, hogy az embernek vagy gyereke születik, vagy lánya.
Ha törvényalkotóink attól szoronganak, hogy gyermekeinket valaki nemváltó műtétre kényszerítené, akkor szólok: az aggódás felesleges: Magyarországon korábban sem volt mód arra, hogy 18 éven aluli állampolgár nemváltó kezelésnek vesse alá magát. Májusban egy törvénymódosítás ellehetetlenítette a nem- és név jogi megváltoztatását, ami szintén soha nem volt lehetséges 18 éves kor alatt, de legalább reményt adhatott a nemi diszfóriában szenvedő serdülőknek, hogy van lehetőség a változtatásra. (A nemi diszfória egy lelki-mentális zavar, amelyben az egyén tartósan össze nem illést érez a megtapasztalt neme és az elsődleges/másodlagos nemi jellege között.) – Mostantól fogva alkotmányellenes, ha nemi identitásuk nem felel meg biológiai nemüknek.
Kizárólag szakmai, és nem politikai kérdés, hogy egy személynél meddig érdemes kísérletezni azzal, hogy a megtapasztalt nemet igazítjuk a biológiai nemhez, és mikortól egyértelmű, hogy az egyén boldogságát az szolgálja, ha a biológiai nemet igazítjuk a megtapasztalt nemhez.
Vajon az Alaptörvény védi a hermafrodita, vagy kromoszómarendellenességgel született gyermekek születési neméhez való önazonosságát is? A dichotóm férfi-nő felfogásban ők szimplán nem léteznek.
Ha a gyermekek testi fejlődéséért aggódunk, akkor érdemes lenne a 0-17 éves korosztály azon 10%-ával foglalkozni, akik a szegénységi küszöb alatt élnek!*
Ha a gyermekek szellemi és erkölcsi fejlődése a kérdés, akkor itt az idő, hogy esélyegyenlőséget teremtsünk az oktatás területén. A kistelepüléseken élő hátrányos helyzetű gyermekek esélyegyenlőtlenségéről mindenki tud, jómagam nap mint nap tapasztalom, hogy micsoda kálvária vár azokra a gyerekekre, akik nem illeszkednek a sablonba. Egy tanulási zavar, ADHD vagy autizmus diagnózissal szinte lehetetlen olyan intézményt találni a gyermekednek, ahol valóban teljesül az oktatáshoz való jog sértetlensége.
Szintén a szellemi és erkölcsi fejlődés érdekében itt az idő, hogy érdemben foglalkozzunk a családon belüli erőszak kérdésével. A WHO becslése szerint a nők 20%,-át érte gyermekkorában szexuális bántalmazás. Döntő többségében heteroszexuális férfiak által!
Ennél jóval nagyobb az aránya azoknak, akik fizikai bántalmazást szenvedtek el. Döntő többségében heteroszexuális férfiak, és heteroszexuális nők verik vagy alázzák meg gyermekeiket!
Amíg Magyarországon a rendőr azzal pattint le, hogy „ha nem folyik vér, nem tudunk mit tenni! Nem volt tettenérés. Provokálja ki, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülése legyen” – addig nem a genderlobbi jelent veszélyt gyermekeinkre!
Egy 2016-os felmérés adataiból kiderül, hogy Magyarországon az emberek 16%-a nem tartja bántalmazásnak a pofont, 9%-a a gyermek bezárását. 6% szerint nem lelki bántalmazás azt mondani a gyereknek, hogy „Bárcsak meg se születtél volna”. 13% szerint nem gyermekbántalmazás a nyilvános megszégyenítés.
„Magyarország védi a házasság intézményét, mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.”
Nem az a probléma, hogy egy tautológiát törvénybe foglaltak, hanem az ideológia, ami mögötte húzódik. Nem titkolt cél, hogy a gyermeket nevelő homoszexuális párokat kirekessze a család fogalmából. A „Teremtés rendje”, hogy csak a férfi-nő házasságán alapuló közösséget nevezhetjük családnak. Ezzel – a törvényalkotók szerint – „biztosítva lesz a gyerekek egészséges családhoz való joga is.”
Hát, sajnos nem lesz.
Férfi az az apa, aki a terhességi teszt láttán kámforrá válik? És apa az a férfi, aki évekig nem látja gyermekét, majd, amikor a serdülő felkeresi őt: ellöki magától? Anya az a nő, aki prostitúcióra kényszeríti a saját lányát? A heteroszexuális irányultság nem garancia semmire! Heteroszexuális férfiak rontják meg tizenéves kislányukat, heteroszexuális nők gyerekei szembesülnek azzal, hogy minden héten új apuka jön a házhoz. Egy átlagos homoszexuális pár élete unalmasan kispolgárinak tűnik sok hetero kapcsolat mellett!
Egészséges az a család, ami a tagok szeretetére és kölcsönös tiszteletére épít, ha a családban minden tag biztonságra és elfogadásra lel, ha a családban minden tag megtapasztalja, hogy ő egy értékes individuum. Függetlenül a nemtől, kortól, alapbetegségtől, szexuális orientációtól, nemi identitástól, hobbitól vagy világnézettől.
Egészséges az a család, ahol a felnőttek szexuális élete csak és kizárólag az abban részt vevő felnőttekre tartozik. Mindegy, milyen nemű partnerek, kinek szereznek örömöt a hálószobában, a gyereknek ehhez semmi köze!
Januártól Dániában szexuális erőszaknak számít minden olyan szexuális együttlét, amibe az egyik fél nem egyezett bele. Azt hittem, ez 100 éve így van, de nem. Magyarországon pláne nem! Míg a homoszexuális párok családja nem lehet egészséges, addig az anyucit megerőszakoló apuci családja teljesen rendben van, főleg, ha vasárnaponként még templomba is járnak. Sajnos találkoztam ilyennel! A nőnek esélye nincs kilépni. Az Alaptörvény őt, és az ő gyermekét nem védi!
2000 körüli gyermek vár örökbefogadásra, a többség (55%) 10 év feletti, harmad részük pedig tartós betegséggel küzd. Ők az állami gondozás és nevelő szülők között hányódnak, hetero házaspár nem tart rájuk igényt, az egyedülálló és a homoszexuális pedig nem méltó arra, hogy örökbe fogadhassa őket.
Rengeteg gyermek lesz, aki a család definíciójának szűkítése miatt soha nem tapasztalhatja meg, hogy milyen szeretetben, elfogadásban felnőni. Állami gondozásban, egyik nevelőszülőtől a másikig kallódva érik el a nagykorúságot.
De legalább megvédtük őket a genderlobbitól!
Ez lenne a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez való jog?
*(Forrás: KSH)
