Együtt leszünk család.

Mit érdemes tudni a TSMT-ről?

Előző cikkemben bemutattam a szívemhez legközelebb álló mozgásterápiás fejlesztő módszert: a szenzoros integrációs terápiát (avagy DSZIT, avagy Ayres). Tapasztalatom szerint az Ayres kevésbé közismert, az óvodás és kisiskolás korosztály számára leggyakrabban TSMT-t szoktak javasolni. A magyar módszer Dr. Lakatos Katalin nevéhez fűződik, ő alapította meg 1993-ban a BHRG Alapítványt (www.bhrg.hu) mely idegrendszerileg éretlen gyerekek fejlesztését tűzte ki céljául.

A TSMT elméleti bázisa ugyanaz, mint a DSZIT-é, ugyanazt az idegrendszert fejleszti (hisz abból mindenkinek csak egy van), nagyon hasonló eszközökkel. TSMT-re gyakorlatilag ugyanazokat a gyerekeket küldik, mint DSZIT-re: megkésett mozgás- vagy beszédfejlődés, ügyetlenség, figyelmi problémák, hiperaktivitás, viselkedési- vagy beilleszkedési problémák, tanulási nehézségek, autizmus, koraszülöttség esetén. A módszer fejleszti a mozgáskoordinációt, ritmusérzéket, figyelemkoncentrációt, saját testen és a térben való tájékozódást, leépíti a csecsemőkori reflexeket.

A TSMT és az Ayres eszközparkja is nagyon hasonló: nagylabda, gördeszka, függőágy, trambulin, billenőlap, de a TSMT sokkal kevésbé eszközigényes. Elég néhány eszközt beszerezni, és a szülő már otthon is saját gyermeke terapeutája lehet – megfelelő szakmai kontroll mellett!

A cél ugyanaz, a célközönség is, a filozófia azonban egészen más. A nevében is benne van, hogy tervezett, és hogy tréning. Nem a játékon van tehát a hangsúly, hanem azon, hogy a probléma jellegétől függően bizonyos, kötött mozgássorokon keresztülvezessék a gyereket. Ez persze nem azt jelenti, hogy a TSMT csoportban nem játszanak, inkább arról, hogy a csoportvezető találja ki, hogy mit játszanak. Több mint 1000 feladat közül válogatva állítja össze a feladatsort, és az edzés elmélet szabályait alkalmazva ezeket gyakoroltatja a gyerekekkel, például egy akadálypályán keresztül. Bunkfencezni, gurulni, kúszni-mászni, pörögni-forogni, egyensúlyozni, hintázni kell, és mindez beindítja az idegrendszeri fejlődést.

A BHRG alapítvány elvileg 3 hónapos kortól 14 éves korig fogad gyerekeket, de gyakorlatban 9-10 éves gyereket már nem szívesen vállalnak a TSMT terapeuták, hiszen az idegrendszer plaszticitása ezen életkor után már csökken (DE soha nem nulla!).

A kisebb, 3-5 éves gyerekek, vagy a viselkedésükben nagyon éretlenek eleinte nem tudnak jól csoportban működni, ezért nekik egyéni foglalkozások javasoltak. Ezt akár a szülő is végezheti otthon: alapos felmérés után a szakember egy feladatsort ad a szülő kezébe, amit napi szinten kell otthon gyakorolni, majd 6-8 héttel később a szakember újabb vizsgálatot végez, és újabb feladatsort ad. Valljuk meg, a kezdeti lendület után igen sok szülő-gyerek páros lelkesedése alábbhagy, a fejlesztés érdektelenségbe, vagy ellenállásba fullad. Ezért aztán lehetőség van egyéni TSMT-re vinni a gyereket, hetente legalább 2*45 perces foglalkozásokra.

Ha a gyermekünk csoportérett, vihetjük őt csoportba, ahol 4-8 gyerekkel tudnak egyszerre foglalkozni. A csoportos fejlesztés során természetesen mindazok az előnyök jelentkeznek, amit egy csoport adni tud: kooperáció, egymásra figyelés, szabálytudat. A gyerekek játszanak, gördeszkán gurulnak, trambulinon ugrálnak, mackójárásban cammognak, de a csoportvezető tudja, hogy kinek pontosan miből mennyit kell végrehajtania az optimális fejlődés érdekében.

A TSMT előnye az Ayres-hez képest, hogy sokkal célorientáltabb, hatásmechanizumusuk sokkal kidolgozottabb (ha a tónusos labirintus reflexet kell leépíteni (bármi legyen is az), akkor a megfelelő gyakorlatsorokkal azt építjük le). Hátránya, hogy a lélektani történésekkel kevésbé foglalkozik. Kevésbé épít a gyermek ösztönös öngyógyító potenciáljára és fantáziájára, belső motivációjára, sokkal inkább a külső szakember mondja meg, hogy aktuálisan mire van szükség.

Kisebb, vagy éretlen feladattudattal rendelkező gyerekeknél első körben Ayres-t javasolnék, és később nyergelnék át a célorientáltabb TSMT-re. A két módszer amúgy nem kontraindikált, vagyis a szülő nyugodtan viheti mindkét fejlesztésre a gyereket egyszerre is.

10 éves kor fölött ezek a mozgásfejlesztések hatékonyak ugyan a mozgás ügyesítésére, de a járulékos problémákra (figyelem, feladattudat, hosszú távú memória, gondolodási műveletek) már kevésbé jelentenek gyógyírt, holott éppen ez lenne a cél. Nem sportolók kinevelésére szerződtünk, hanem az idegrendszeri problémák enyhítésére.

Az Alapozó Terápia az, ami még 10 éves kor felett is fogad gyerekeket, de érdemes más, célzottabb fejlesztő foglalkozások között is körülnézni. Ezekről írok legközelebb…

freepik.com