Együtt leszünk család.

Mit tegyünk, ha óvodáskorú gyermekünk önkielégítést végez?

A kisgyermekkori maszturbáció a tudomány mai állása szerint teljesen oké. A pszichológusok, pszichiáterek, neurológusok, gyerekorvosok, urológusok, nőgyógyászok egységes álláspontja ez. Ami nem oké benne, az az, ahogyan a felnőttek reagálnak rá. Pedig az orgazmusig vezető öningerlést egyesek már csecsemőkorban felfedezik.

A pelenka elhagyása óhatatlanul magával hozza a nemi szervek iránti kíváncsiság fokozódását, ilyenkor bizony sokan felfedezik, hogy azok ingerlése jó érzés. Sokan nem kézzel elégítik ki magukat, hanem játékhoz, bútorhoz dörgölőznek, a szülők meg azt látják, hogy a gyerek vonaglik, görcsbe rándul, kipirul és izzad, elakad a lélegzete. Előfordul, hogy emiatt epilepsziával kezdik vizsgálni. Mivel magát az aktust az orvos nem látja, csak a szülők beszámolójából ismeri, van, hogy hosszú évek kivizsgálása után derül csak ki a diagnózis (???): maszturbáció. Vizsgálták a különbséget maszturbáló és nem maszturbáló kisgyerekek között, az egyetlen eltérés, hogy az előbbi csoportnak némileg alacsonyabb az ösztradiol szintje. A kutatók szerint ennek nincs jelentősége.

A szülők, bölcsis gondozók és óvónők, noha általában ismerik a tudomány álláspontját a témában, mégsem tudnak mit kezdeni a konkrét helyzetekkel. A szülők általában égnek, mint a Reichstag, rettegve kérdezik a pszichológust, hogy gyerekük normális-e, az óvónők meg összesúgnak alvásidőben: nézd Grétikét, folyton a bugyijában van a keze, az anyja egyáltalán nem törődik a gyerekével / szerintem otthon látta már a szülők nemi életét / az anyja egy kurva / az apja tuti bántalmazza szexuálisan/ így képtelen kipihenni magát. Ezeket a remek magyarázatokat még óvodapszichológus koromban kaptam a nyakamba, amikor az óvónők időnként behívtak alvásidőben, hogy figyeljem csak meg, mennyire nem normális, amit a mindenkori Grétike művel.

A szülők, pedagógusok gond nélkül beszélnek arról, ha a gyerek agresszív, vagy szorong, de lehalkítják a hangjukat, szemérmesen suttogva beszélnek arról, ha “gyömöszköli” a nemi szervét.

Nyilván előfordul, hogy a gyereket elhanyagolják, bántalmazzák, meglátta szüleit aktus közben stb., de kézenfekvőbbnek tűnik az a magyarázat, hogy az alvásidő tétlensége rém unalmas (kisiskolás korban pedig a tanóra nem kelti fel a figyelmét), fáradt napszakokban téved oda a keze, valamilyen stressz érte, egy kis megnyugtatásra vágyik. Van, aki az ujját szopja elalvás előtt, van, aki maszturbál. Ennyi. Kár ezt túlspilázni!

Nyilván, mint gyakorlatilag bármely tevékenység, a maszturbáció is jelezhet problémát. Ha az égvilágon semmi más nem érdekli, csak a nemi szervek ingerlése, muszáj foglalkoznunk a jelenséggel! Elképzelhető, hogy tényleg elhanyagolják, abuzálják, lehet az autizmus jele a befelé fordulás, lehet az a terület extrém érzékeny, lehet, hogy kirekesztett az óviban, trauma érte. Járjunk utána! De gondoljunk bele, ha a gyereket semmi más nem érdekli, csak a kockatorony építés, nem barátkozik, nem kommunikál, nem csinál mást, csak tornyokat épít, az éppen annyira problémás. A különbség az, hogy egy toronyépítő gyerek látványa nem különösebben felkavaró, egy maszturbáló gyereké azonban rettenetesen zavarba ejtő tud lenni. Volt alkalmam párszor ilyet látni, de minden felvilágosultságommal együtt legszívesebben én süllyedtem volna a föld alá, ahogy a pici óvodás hangeffektek és grimaszok kíséretében eljut az orgazmusig.

Egyvalamit nagyon kérek minden szülőtől és óvónőtől: ha a gyerek már benne van a műveletben, ne akadályozzuk meg, hogy befejezze, amit elkezdett. Akinek valaha volt orgazmusa az életben, az pontosan tudja, hogy félúton nem lehet kiszállni. Ha zavaró, amit csinál, küldjük ki valahova, ahol egy picit egyedül lehet! 2018. Budapest: az óvónő sarokba állítja menet közben a kislányt. A kislány meg – hogy, s hogy nem – a sarokban fejezi be azt, amit a paplan viszonylagos intimitásában kezdett el.

Ha a tevékenység valóban zavaró, vagy nyilvános helyen zajlik, legyünk résen, előzzük meg a kínos szituációt! Ha a bugyija felé nyúl, kínáljunk neki inkább egy érdekes játékot, vonjuk el a figyelmét! Ha rendszeres probléma, hogy az óvis csoport nem tud aludni valaki nyögdécselésétől, akkor ne kényszerítsük azt a kis szerencsétlent két óra tétlenségre, engedjük meg, hogy csendben rajzoljon, vagy könyvet nézegessen! 

Ami fontos, beszéljünk róla a gyerekkel! Nevezzük a nevén: maszturbáció, önkielégítés. Hallottam már punkázásnak, gyömöszkölésnek, rugdosásnak, röfögésnek, de nem szakad ránk az ég, ha a gyerek megtudja a becsületes nevét. Így legalább nem fog értetlenül állni a szó előtt, amikor a nagyi polcáról titokban leemeli Lux Elvira 1982-es kiadású Szexuálpszichológia c. könyvét. Nem jó ötlet, hogy a gyerek 10-12 éves korában egy könyvből, a barátoktól vagy az Internetről tudja meg, hogy az a valami, amit évek óta művel, ami annyira jó érzés, és amit a felnőttek olyan ferde szemmel néznek (vagy büntetnek) valójában micsoda. 

Bizony, a szülő feladata felvilágosítani gyerekét, hogy amit csinál, az egy létező és természetes jelenség, tudjuk, hogy szuperjó érzés, de olyasmi, mint mondjuk a kakilás, nem csináljuk úton-útfélen, megvan a maga helye és ideje az életünkben. Otthon az ágyikó magányában oké, de ha társaságban van, illendő visszafogni magát. A szükségletek elhalasztásának képessége reális cél, a tiltás, bűntudatkeltés, megalázás káros! Ahogy megtanulnak nem mások orra alá pukizni – holott elég sürgető inger tud lenni – úgy a szexuális örömszerzés iránti vágyat is megtanulják késleltetni.

A szülő és az óvónők felelőssége, hogy a gyerek milyen testképet, énképet alakít ki, és milyen érzésekkel fog majd sok-sok évvel később párkapcsolatot létesíteni!

freepik.com