Együtt leszünk család.

Nyaralás telefon nélkül

Ma már sokan a telefonunkkal kelünk (és nem csak az ébresztési funkcióra gondolok), hanem az az első tevékenységünk, hogy ébredés után rögtön átpörgetjük a híreket, vagy a közösségi média oldalakat, hogy mi történt, amíg aludtunk. (Semmi.) Este elalvás előtt még gyorsan átpörgetjük a híreket és a közösségi média oldalakat, hátha valamiről lemaradtunk napközben. (Nem.)

Napközben amint meghalljuk, hogy valami üzenet érkezett, mindent félretéve azonnal csekkoljuk, hogy mi lehet az, a telefont használjuk navigálásra, a hírek elolvasására, bevásárlólista írására, ez lett az új naptárunk, és ezen tartjuk a kapcsolatot nagyjából mindenkivel, aki nem él egy háztartásban velünk.

Sokan észre sem veszik és totálisan függővé válnak a telefonjuktól. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy mennyi az a leghosszabb idő, amit kibírunk telefonozás nélkül? 10 perc? 20 perc? Esetleg órákig is kibírjátok, hogy ne vessetek egyetlen pillantást se a mobilotokra?

Én a munkámhoz is használom, és a saját példámon keresztül is látom és érzem, hogy óriási önfegyelem szükséges ahhoz, hogy ne legyen folyamatosan ott a kezem ügyében a telefonom. Tudatosan próbálok odafigyelni arra, hogy ne egész nap “nyomogassam”, már csak azért is, mert akkor a gyerekeim is azt látják, hogy non-stop a kezemben van. Ezt pedig kifejezetten nem szeretném.

Pontosan ezért szoktam telefonmentes napokat tartani, főként hétvégén, amikor leteszem valahova és csak napjában egyszer-kétszer ellenőrzöm, hogy nem keresett-e valaki. Ehhez pedig az vezetett el, hogy egy időben tényleg függővé váltam. Folyamatosan a kezemben volt, és úgy éreztem, lemaradok valamiről, ha nem követem nyomon a dolgokat. Természtesen nem maradtam le semmiről sem.

Egy másik eset pedig tökéletesen rá is világított erre. Pár évvel ezelőtt egy családi nyaralásra elfelejtettem telefontöltőt vinni magammal. Igazán tanulságos volt az a hét: Így mentem nyaralni 1 hétre telefontöltő nélkül

Az idei nyárra pedig azt tervezem, hogy viszek ugyan telefont magammal, de kikapcsolom az internetet és az összes közösségi médiás alkalmazást, csak a hívás és sms funkciót hagyom meg, így 1 hétig kvázi kikapcsolom magam a nagyvilág forgatagából. És, hogy mégis miért teszem mindezt?

Íme 3 ok, ami megindokolja ezt:

Lelassítani és kikapcsolni az agyam

A digitális technológia elterjedésével minden azonnal a tudomásunkra juthat, egyetlen nap olyan mértékű információ árad felénk, amit egyszerűen képtelen feldolgozni az agyunk. Egyrészről jó is ez az információáradat, hiszen Y generációsként valóban nem akarok lemaradni semmiről, másrészt viszont iszonyatosan megterhelő, hogy ha akarom mindenről is tudhatok.

A karantén alatt éreztem először azt, hogy túl sok az információ, hiszen az elején folyamatosan, napjában többször is ellenőriztem az új híreket a járvánnyal kapcsolatban és pár nap után már annyira telítődtem hírekkel, hogy be kellett fejeznem, mert nem tudtam feldolgozni a sok információt. Valahogy így vagyunk a mindennapokban is a felénk áradó infótömeggel. Néha ki kell kapcsolni, hogy pihenhessen az agyunk is.

Megélni a pillanatot

Ha telefon van a kezünkben, akkor hiába próbálunk meg két helyre is odafigyelni valójában nem vagyunk jelen. Ebben az esetben nem igazán működik a multitasking. Egy egyszerű mindennapi példával szemléltetve a helyzetet: ha azt mondod a gyereknek, hogy figyelsz, mondja nyugodtan amit szeretne, közben pedig a telefont nyomogatod, akkor valójában nem figyelsz. Csak úgy teszel, és még te is elhiszed, hogy odafigyelsz a gyerekre. De ezt a gyerek azonnal levágja. És egy idő után már nem fog szólni neked, mert úgyis tudja, hogy nem rá figyelsz.

Én pontosan ezt szeretném elkerülni, és szeretnék jelen lenni. Nem csak a gyerekeim életében, hanem a saját életemben is, ezt pedig úgy tudom kivitelezni, hogy vagy nincs nálam telefon, vagy nem működik rajta semmi, amit lehetne nézegetni.

Az eltűnt idő nyomában

El sem tudjuk képzelni, hogy mennyi idő megy el egy nap internetezéssel, vagy a közösségi média görgetésével. Csak megválaszolunk egy üzenetet, csak gyorsan végigpörgetjük a hírfolyamunkat, csak rákeresünk egy étteremre vagy akármire és már el is röppent egy fél – vagy egy óra.

Holott ezt az időt mennyi minden másra is felhasználhatnánk! Például játszhatnánk a gyerekeinkkel, elolvashatnánk egy könyvet, elmehetnénk kirándulni, sportolhatnánk … és sorolhatnám, hogy mi mindenre lenne még időnk, ha csökkentenénk a digitális jelenlétünket.

Egy nyaralás alkalmával véleményem szerint nem túl nagy áldozat becserélni az internetezéssel töltött időt sok más fantasztikus időtöltésre.

Természetesen számtalan más okból is dönthetünk úgy, hogy digitális böjtöt tartunk, a legfontosabb, hogy vegyük észre a jeleket, ha már igazán szükségünk van rá. Szerintem ha már felmerült bennünk ennek az igénye, akkor érdemes fokozatosan nekilátni a digitális jelenlétünk csökkentésének, és erre talán az egyik legjobb időpont a vakáció ideje, hiszen akkor annyi minden mással is lehet foglalkozni, hogy észre sem vesszük majd a digitális lét hiányát!

freepik.com