Szülésélmény és gyermekágyas időszak járvány idején

Amennyire várjuk, hogy végre megszülessen a kisbabánk, a szülést mindig átjárja egy bizonyos fokú izgalom is, hogy minden rendben menjen, főként ha először válunk édesanyává.

De elképzelni sem tudom, hogy vajon milyen lehet megélni ezt a boldog időszakot járvány idején, amikor annyit sok bizonytalansággal kell szembenéznie a kismamának, és még a megbetegedés esélye is fenyegetően a fejük felett lebeg. Ráadásul az a gyermek előtt-utóbb kikívánkozik a biztonságos anyaméhből, és ha beindul a szülés, akkor járvány ide, járvány oda, menni kell a kórházba.

Pár napja egy áldott állapotban lévő kismamával készítettünk interjút, aki elmesélte, hogy milyen érzés neki a hatodik várandósságát megélnie éppen a koronavírus-járvány kellős közepén. (Várandósság a koronavírus idején.)

Ma pedig Judit, egy olyan kismama válaszolt a kérdéseimre, aki már igencsak a várandóssága végén járt, amikor megérkezett Magyarországra a járvány, és hamarosan meg is született a kisfia. Erről az időszakról mesél az interjúban:

– Judit, kérlek mesélj nekünk, hogy hány hetes a kisbabád jelenleg? Mikor érkezett meg?

– Március 30-án született meg, most múlt egy hónapos.

– Hanyadik trimeszterben jártál, amikor kitört a világjárvány?

– Már épp a harmadik trimeszterbe léptem, amikor elkezdtek megjelenni itthon a hírek.

-Milyen érzés volt, amikor már körvonalazódni látszott, hogy ez a vírus bizony nem áll meg Kínában és elérkezett az európai kontinensre és hazánkba is? Aggódtál, hogy milyen hatással lesz ez a vizsgálatokra, és a szülésre?

– Január végén épp Svájcba repültünk, a reptér már akkor tele volt maszkos emberekkel. Akkor furcsán érintett, de el nem tudtam képzelni, hogy idáig fajul. Az első nagy döbbenet március elején ért, amikor felfogtam, hogy a kórházakban látogatási tilalom van. Akkor már tovább is tudtam gondolni, hogy ha ez tovább fajul, akkor lehet, hogy az apás szüléstől is elbúcsúzhatunk, de még a választott orvosom és szülésznőm jelenléte sem biztos egyáltalán.

Ekkor kellett jó néhány nap, hogy helyre tudjak billenni és arra koncentrálni, amire igazán kell: a babára és magamra.

– Tudtok otthonról dolgozni a férjeddel? Milyen gyakran kellett vizsgálatokra járnod a szülés közeledtével és hogyan zajlottak ezek a vizsgálatok? Kellett maszk, védőfelszerelés, elkülönítés vagy bármilyen más intézkedés?

Én mindig is itthonról dolgoztam, a férjem pedig igény szerint iktatott be home office napokat már évek óta, szóval a gyakorlatunk már meg van erre. Most főleg a férjem dolgozik, én szülés előtt két héttel már nem vállaltam újabb munkát. Én örülök, hogy itthon van, ezerszer jobb így a gyermekágyas időszak.

Vizsgálatokra bejárni izgi volt, de igazából simán ment.A kórház teljesen kiürült ahhoz képest, ami ott megszokott. Az ajtónál hőt mértek és kitöltettek velünk egy lapot. A maszk viselését a szülésem napján vezették be, én nem is vittem magammal, ott adtak. Akkor még az volt a szabály, hogy ha közel megyünk valakihez, vagy a személyzettel beszélünk, akkor kell hordani. A szülőszobában nem volt rajtam. Aznap vezették be azt is, hogy szülő nőn covid-tesztet végeznek, nekem negatív lett, mehettem a gyermekágyas részre. Az egyágyas szobákat fertőzött kismamáknak tartják fent.

 

– A szülésre el tudott kísérni a férjed? Uyanis hallani olyan híreket, hogy nem engedik be az apukákat. Hogyan oldottátok meg a másik két gyerek felügyeletét?

– Mi közel lakunk a kórházhoz, 5-10 perc gyalog, ez fontos a történet szempontjából. Nekem volt egy komplikációm a terhesség vége felé, ezért indítani kellett a szülést. Az adott nap reggelén egyedül a kis bőröndömmel bevonultam a kórházba, addig a férjem itthon volt a gyerekekkel. Közben szólt a sógornőmnek, hogy jöjjön vigyázni a gyerekekre. Itt a klinikán külön van vajúdó, ami egy hat ágyas helyiség, ide nem engednek be apákat csak a szülőszobára. Szóval amikor már annyira előrehaladott volt a szülés, hogy mehettem a szülőszobára, szóltam a férjemnek, hogy indulhat. Gyorsan odaért, pont a legnagyobb buli kellős közepén, aztán utána is még maradhatott, egészen az aranyóra végéig. Rajta végig védőruha volt, de a maszkot azért levette sokszor. Ezek a dolgok abszolút nem számítottak, csak előtte volt fura belegondolni. Egyébként a szülés alatt és utána is minden rendben volt, nagyon odafigyeltek ránk és a gyermekágyas szobából alig kellett kitenni a lábunkat, helybe jött mindenki.

– Most, hogy otthon vagytok, hogyan telnek a napok?

– A kórházból 48 óra elteltével hazaengedtek, nagyon jó volt végre itthon lenni, még ha nagyobb is a hangzavar. Azóta is mindnen rendben van. A két nagyobb gyerek napi mozgásigénye nagyon fontos, hogy ki legyen elégítve. Mivel belvárosi lakásban lakunk, ezért mi sok játszóterezéshez, sok sétához rendezkedtünk be a gyerekekkel. Most már lassan újra én fogom őket kivinni, de eddig még ez a férjem feladata volt a szülés óta. Egyébként nincs szigorú napirend, nagyjából a közös étkezések tagolják a napot, és az esti rutin változatlan a korábbiakhoz képest. Ezen belül rugalmasak vagyunk, a gyerekek azzal foglalkoznak, ami nekik jól esik. Néha elég hangosak, ami a szomszédok miatt zavar főleg, de hát nem várhatja el senki, hogy ekkora gyerekek folyton csendben legyenek. Szerencsére nagyon kedves szomszédaink vannak, még sosem szóltak semmiért az elmúlt években. Érdekes látni, hogy mennyi új dolgot összeszedtek, mennyit fejlődtek, a kisebb viták és civakodások ellenére is mennyire kiegyensúlyozottak itthon.

– A picihez jött a gyerekorvos, védőnő megvizsgálni?

– A védőnővel csak telefonon, messengeren tartom a kapcsolatot, ez így teljesen rendben van. Egy hetesen elvittem a gyermekorvoshoz Á.-t. Legközelebb a két hónapos oltásra kell vinni.

– Mennyiben más most egy újszülöttel otthon lenni, mint amikor az ikreid születtek és nem volt ennyire fejre állva a világ?

– Nagyon nehéz ezt a két időszakot összehasonlítani, mert a mi szempontunkból ez a vírus most nem elsődleges. Akkor volt egyszerre két babám, egy császármetszésem, sok-sok megfejtésre váró kérdésem. Most van egy babám, csomó tapasztalatom nagyon kevés kérdésem és egy csodás szülésélményem. Igaz, hogy van még két nagyobb gyerekem, de őket ismerem és tudom kezelni. A vásárlást valamivel nehezebb most megoldani és külső segítségre sem számíthatunk, de ezt elfogadjuk és megoldjuk így is. A járvány miatt jelenleg nincs túl sok energiám aggódni, mert rám itt és most van szükség. Nálam akkor is és most is az volt a fő, hogy ne túl akarjam élni ezt az időszakot, hanem magamba szívni, ahogy csak lehet.

Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdésekre, és hogy megosztottad velünk a szülésed történetét és azóta a mindennapjaitokat. További sok boldog pillanatot kívánok nektek!

Néhány nap múlva, a cikksorozat befejező részében szakértőnk Salát Janka, tanácsadó pszichológus, három gyerekes édesanya is elmondja majd véleményét a témában.

A cikk eredetileg a HáromPötty blogon jelent meg.

Kiemelt kép forrása: unsplash.com