Az az igazság, hogy csak a szeretetet az, amit garantálni tudok. És minden nap remélem, hogy elég lesz.
Mióta megszülettél – igazából már a születésem óta -, szeretlek.
Mielőtt tudtam volna, mit jelent anyának lenni, és minden bizonnyal azelőtt, hogy tudtam volna, milyen lehet az anyukádnak lenni.
Mielőtt tudtam volna, hogy érzed magad a hasamban.
Mielőtt megláttam volna a szemed ragyogó csillogását és a nevetésed csilingelő hangját.
Már akkor szerettelek.
Az az igazság, hogy csak a szeretetem tudom garantálni.
Mivel tökéletlen szülő vagyok, és ez egy tökéletlen világ.
Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megvédjelek, megtanítsalak, és olyan világot építsek köréd, amelyet megérdemelsz – de ebből semmi sem garantált.
Tehát a nap végén, az éjszaka csendes zugaiban, ébren fekszem és azon tűnődöm: Ha minden szétesik, elég lesz-e a szeretetem?
Amikor ennyi év után még mindig nem töltöttem ki a babakönyved, a szeretetem elég lesz ahhoz, hogy biztosíthassalak arról, hogy az agyamba véglegesen bevésődtél?
Ha nem engedhetjük meg magunknak, hogy izgalmas vakációra menjünk, akkor a szeretetem elég lesz ahhoz, hogy a hétköznapokat kalandokkal telivé tegyem?
Ha a házunk reményteljesen rendetlen, a szeretetem elég lesz ahhoz, hogy mindezt otthonosnak érezd?
Amikor a Fogtündér nem jön többet és a Mikulás szánja már nem száll le a tetőnkre, elég lesz-e a szeretetem ahhoz, hogy még érezd a varázslatot?
Amikor a világban zajló dolgok megviselnek, és aggódok a jövő miatt, elég lesz-e a szeretetem arra, hogy megtanítsam neked, hogy mindig van ok a reményre?
Elég lesz-e a szeretetem kedvességed és empátiád ápolásához?
És amikor mindez megtörtént, amikor már felnőtt vagy, és a gyerekkorod mögötted van, elég lesz-e a szeretetem?
Amikor kalandjaid messzire elvisznek tőlem, a szeretetem elegendő lesz-e ahhoz, hogy bátor legyél?
Amikor elesel, netán kudarcot vallasz, és újra elesel, elég lesz-e a szeretetem ahhoz, hogy talpra állítson?
Amikor valaki összetöri a szíved, a szeretetem elég lesz ahhoz, hogy elhitessem, hogy nem fog örökké fájni?
Amikor saját gyereked lesz, elég lesz-e a szeretetem arra, hogy ezt mondd: „Ó. Most már értem, anya.”
És amikor eltűntem, elegendő lesz-e a szeretetem ahhoz, hogy tudd, hogy szeretni téged életem legnagyobb ajándéka volt?
Nem sokat ígérhetek neked, édes gyermekem. Nem ígérhetek neked gazdagságot és még a biztonságot sem.
De a szeretetem, ezerszer megígérhetem neked.
Tehát az éjszaka csendjében, amikor ébren fekszel majd és eltűnődsz, csak remélem, hogy biztosan tudod, hogy mindig is elég voltál. Elég volt az a szeretet. Hogy az anyukád lehetek és a varázslat, az erő és a félelem megtapasztalása mindig is elég volt.