10 lecke az életről, amire a kisgyermekem tanított meg
Szülőként úgy érezzük, hogy a mi feladatunk megtanítani gyermekeinket a világra. Vigyázunk rájuk minden nap és alkalmazzuk az éveink során felhalmozott bölcsesség egy részét. Magyarázunk, ápolunk és oktatunk.
És – ha jó munkát végzünk – megtanulhatunk egy-két dolgot mi magunk is.
Cikkünkben összegyűjtöttük azokat a mindennapi életből vett leckéket, amiket érdemes lehet ellesnünk kisgyermekünktől.
1. Minden csak nézőpont kérdése
Felnőttként kinézünk az ablakon, és fintorgunk, ha szürke felhőket vagy, ami még rosszabb, esőt látunk. Egy kisgyermek számára az eső tócsákat, fröccsenést és ugrást jelent.
A kisgyermekek érdekes dolgokat találhatnak mindenhol, és bár ez kissé frusztráló lehet a városból hazafelé vezető sétán, remek emlékeztető arra, hogy örüljünk az élet apró dolgainak is.
Egy életünk van, ezért ne töltsük bent az időjárás miatt keseregve.
Régebben, amikor a gyermekem még nem tudott járni, hónapokig kitartóan mászott és folyton-folyvást felállt, ahol csak lehetett. Aztán megpróbált tenni pár lépést, de mindig elesett. Ám újra és újra megpróbálta.
Volt idő, amikor nem tudott feljutni a játszótér mászókájának tetejére, de hetekig tartó kitartó próbálkozás után egészen a csúcsig jutott (és még soha nem tűnt büszkébbnek).
Kisgyermekem megtanította, hogy nincs mentség arra, hogy lemondunk dolgokról – csak kicsit jobban kell próbálni.
3. Könnyű megbocsátani
Ha valaki ellen haragot tartunk, az valójában eléggé kimerítő lehet. Emlékezni kell arra, hogy haragszunk rá, és hogy miért, és ezt a haragot magunkkal kell vinni egész idő alatt, amíg a haragunk tart.
Láttam, hogy a kisgyermekemet eltalálták labdával, megrúgták, lökdösték és még fel is pofozták (nem egyszerre!), és keserű könnyekben tört ki, hogy aztán pillanatokkal később kegyesen elfogadja a bocsánatkérést és elfelejtse az egészet.
Ha azt állítjuk, hogy megbocsátunk valamit, akkor valóban muszáj, hogy tovább léphessünk az életben.
4. Néha nem árt segítséget kérni
Amikor kisgyermekem a cipője felvételével küszködik, nem lát szégyellnivalót a segítségkérésben. De így is elküld engem az utolsó pillanatban, hogy aztán igényt tarthasson a cipő felvételének sikerére.
A gyermekvállalás segített felismerni, hogy bármennyire is felnőttnek érezzük magunkat, vannak dolgok amit mindannyian még mindig tanulunk, és nincs okunk szégyenre ha segítséget kérünk.
5. Az őszinteség a legjobb politika
Kisgyermekem mindig őszinte, nem tud másmilyen lenni. Megmondja az embereknek, hogy kövérek, elmagyarázza, hogy az általam készített vacsora undorító, és elmondja a nagyszüleinek, amikor azt akarja, hogy távozzanak.
Ezek hátrányok lehetnek (a nagyszülőkön kívül néha azt hiszem, hogy képes olvasni a gondolataimban), de az előnye az, hogy elmondja, mit érez és miért.
Sokkal könnyebb most megnyugtatni, hogy pontosan meg tudja mondani, mi a baj, és ez ráébresztett, hogy nyitottnak és őszintének kell lennem a saját érzéseimmel kapcsolatban is.
6. A friss levegő a legjobb gyógyszer
Valahányszor a kisgyermekem kezd nyugtalanná válni odabent, vagy amikor közeledik a hiszti, elindulunk a házból egy jó nagy adag szabadidőért.
Napközben előfordulhat, hogy kirándulunk a közeli erdőbe, elsétálunk egy messzebbi játszótérre, vagy találunk egy parkot és ott játszunk. Este kimegyünk a kertbe, és körbe-körbe futunk. Hatalmas a különbség ha kint vagyunk. Hirtelen a feszült kis haraggombócomból ismét szórakoztató, kíváncsi kisgyermek lesz.
Mostanában, amikor stresszesnek érzem magam, ugyanazt a szabályt alkalmazom, és egy kis időre kimegyek a házból. Meglepő, mekkora változást eredményez a hangulatomban, még akkor is, ha esik.
7. Figyelj a részletekre
Ahogy haladok előre a napokkal, gyakran aggódva a vonat menetrendje, a megbeszélésék és az időjárás miatt, kisgyermekem ott pislog mögöttem, észrevéve mindazt a szépséget, amelyet én nem látok.
Észreveszi (és bemutatja) az összes rovart, amely mellett elhaladunk, megjegyzi az autók és bejárati kapuk színeit, és megáll, hogy köszönjön az embereknek.
Éppúgy élvezi az utat, mint a célállomást, és ez az egyik dolog, amit megtanított nekem. Lassítani, mindent észrevenni és élvezni az egészet.
Kisgyermekem néha pizsamában jár. Koronát visel a parkban. Szeret műanyag bogarakat magával vinni, amikor barátaihoz látogat, csak azért, hogy megossza velük.
Ezek közül egyik sem normális, de nem érdekli. Csak boldog, hogy önmaga lehet. Megtanultam kevésbé aggódni amiatt, hogy mások mit gondolnak rólam, és, hogy jobban kell koncentrálnom a saját boldogságomra .
Semmi sem jobb az életben, mint amikor egy kisgyermek átkarolja a nyakad, és bejelenti: „Szeretlek, anyuci.”
A gyermekvállalás segített felismerni, mennyire fontos az embereket feltétel nélkül szeretni, és tudatni velük a lehető leggyakrabban, hogy szeretjük őket.
10. Élj a mának
Kisgyermekem nem bánja, hogy múlt szerdán elesett az egész csoportja előtt, nem ostorozza magát a hétvégén vívott harc miatt, és bizonyosan nem aggódik amiatt, hogy hamarosan képes lesz-e meghódítani a nagycsúszdát.
A pillanatnak él. Élvezi azt a másodpercet, bármit is csinál, és minden erőfeszítést megtesz az adott pillanatban.
Megtanultam kevésbé aggódni a múlt és a jövő miatt, és ehelyett teljesen belemerülni a mába. Letenni a telefonomat, abbahagyni a bosszankodást olyan dolgok miatt, amelyeket nem tettem meg, és ehelyett csak jelen lenni itt és most.
És mindezt a kisgyermekemnek köszönhetem.
