A legjobb tanács, amit kaptam arról, hogy legyen-e harmadik babám vagy sem
Emlékszem arra az eufórikus illatra, amit kisbabám születése után éreztem, amikor a kezembe adták. Ugyanaz az illat, ami a baba fejéből árad amikor megszagoljuk. Néha hiányzik ez az illat, olyannyira, hogy rá gondolva sírhatnékom támad.
A lányom 7 éves, a fiam pedig 4 éves. A babaillat már a múlté, elpakoltuk a baba cuccokat, a kis takarók is műanyag dobozokban elrakva az alagsorban. Mindig is szerettem volna egy harmadik babát. Mindig úgy éreztem, hogy három gyerek teszi teljessé a családunkat.
A férjem azonban nem osztotta ezt az érzést.
Jól emlékszem rá, hogy azt mondta, minden idők legkevésbé kedvelt megdönthetetlen érvével: „Kettő csodálatos gyerekünk van. Egy fiú és egy lány. Elégedett vagyok! ” Újra és újra.
Hogy őszinte legyek, végül csak feladtam a három gyerekről szóló álmomat, egészen 2021 januárjáig, amikor fordult a kocka. Egészen addig elfogadtam a valóságot. Megtanultam a pillanatban élni, elégedettnek és hálásnak lenni a két gyönyörű, már nem kisbaba gyermekért, akit neveltem.
A férjemmel egyik este az ágyban beszélgettünk, és egy harmadik baba lehetőségéből viccet csináltam, amit néha azért tettem, hogy kibeszéljem magamból az álmom. Pizsamába öltöztem, és azt mondtam a hasamon végigsimítva: „Életem, el tudod képzelni, hogy egy baba lakik itt van megint? Hogyan telt az a két évünk, amikor alapvetően minden éjjel megosztottuk az ágyunkat a kicsikkel?”
Pislogás nélkül rám nézett és így szólt: „Igazából el tudom képzelni. Gondolkodtam rajta mostanában én is, és … mármint miért ne? Azt hiszem, egy kisbaba jó lehetne mindannyiunk számára. ”
Elképedtem.
Ott álltam a félig felhúzott pizsama nadrágommal az egyik lábam felénél. Néhány másodpercig csak bámultam őt.
„Hogy mit mondtál?” – kérdeztem.
Mosolygott. „Nincs okunk arra, hogy ne legyen. Szerintem jó lenne a gyerekeknek egy kis testvér, akiről gondoskodhatnak. És ez az, amire mindig is vágytál, bár úgy teszel, mintha most nem tennéd. Akkor miért ne?”
Visszamosolyogtam. Aztán az idegesség belekúszott abba az örömbe, amelyet éppen kezdtem érezni. Szorongásom az öröm fölött sikoltozott. És hangos volt.
Elkezdtem mindent újragondolni.
Várjunk egy percet. Tényleg ezt akarom? Készen állok? Felkészültem arra, hogy ezt az egészet újra végigcsináljam? A gyerekeim tudják majd kezelni? A világjárvány közepe nem a legrosszabb, amikor megpróbálhatunk egybbabát szülni?
Minden gondolatom összemosódott, és egyiküknek sem volt értelme. A következő két hónapban csak ezen gondolkodtam. Túl nagy lenne a korkülönbség a gyerekeim között? Vajon amikor az idősebbek kamaszok lesznek, és élik a világukat elfelejtik-e ezt a szegény kis harmadik gyereket? Lenne bennük valami közös?
Aztán mélyebbre ástam. Továbbra is folytatnám magam dolgát? Vajon képes lennék megtalálni a célomat azon kívül, hogy gyermekeket szüljek és megszeressem őket? Elfelejteném, hogy útközben szeressem magam?
Tisztánlátásra volt szükségem.
Szükségem volt a „helyes” válaszra. És végül jött egy olyan, amelynek semmi köze nem volt a helyeshez és semmihez, ami a boldogságot jelenti. A legjobb barátnőmmel beszéltem, azzal, aki mindig könnyedén racionalizálja a dolgokat.
Azt mondta: – Tudod, itt nincs rossz döntés! Egy harmadik baba születése soha nem lesz rossz döntés. Talán csak el kell jutnod arra a helyre, ahol ez meghaladja a jót vagy a rosszat. Engedd el mindezt. Ne gondold túl. Csak élj. Mire vágysz a családodban? Ezt találd ki … és hajrá.
Hagytam, hogy néhány napig leülepedjenek ezek. Aztán hagytam magam álmodni, úgy hogy, nem törjön be magától a logisztikai, túlgondolkodó énem az elmémbe. Három gyereket láttam. Baba játékokat láttam az egész padlón, két idősebb gyerekem nevetett, amikor buborékok csöpögtek ki új babánk szájából. Láttam, hogy a nappalink sarkában a csecsemőt ringattam, és a szék melletti folyóiratba firkáltam. Szinte éreztem azt az új babaillatot. Ettől elmosolyodtam.
Nincs megfelelő vagy rossz módszer a család felépítésére.
Csak álmaink és időnk van. A jelenben elég vagy a gyerekeidnek ÉS azoknak is, akik esetleg a jövőben növekedhetnek benned vagy sosem születnek meg. Felejtsd el a jót és a rosszat. Ne gondold túl. Csak élj!
