Apák és a gyereknevelés
Vajon tartja magát még az a nézet, hogy a gyereknevelés kizárólag az anyák dolga, apa pedig elmegy és dolgozik egész nap, s mikor este hazaér, talán játszik a gyerekkel, és ebben ki is merült a feladata? Szerencsére az a szemléletmód, hogy a gyereknevelés kizárólag az anyák feladata igencsak elavult mára, és az apukák is egyre többen kiveszik a szerepüket a gyerekekkel kapcsolatos teendőkből, sőt sokszor szinte azonos részt vállalnak gyermekük életében, mint az anyák.
Nyilvánvalóan vannak olyan területek, amikben nem tudnak részt venni (terhesség, szoptatás) de ezenkívül gyakorlatilag mindent ugyanúgy meg tudnak csinálni egy gyermek körül, mint az édesanyák.
És az utóbbi évek kutatásai kimutatták, hogy mennyire fontos is egy gyermek fejlődése szempontjából, hogy mindkét szülő kivegye a részét a nevelésből.
Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy a családokban mennyit vállalnak az apák, ezért megkérdeztem több ismerős anyukát, hogy náluk a mi a helyzet ilyen téren. Sokat beszélgettem velük, mert szerettem volna tudni, hogy manapság hol tartunk, valamint milyen és mennyi szerepet vállalnak az apák a gyereknevelés terén?
Sok anyát ismerek, akiknek bármennyire szerető férjük/párjuk is van, a gyerekek körüli teendők mégis inkább rájuk hárulnak. Kivételes esetektől eltekintve azt tapasztaltam, hogy az anyák még mindig sokkal több mindent csinálnak mind a háztartás, mind a gyereknevelés terén. Természetesen ahány család, annyiféle családmodell és szokás jellemző, így csak általánosságokról beszélhetünk.
Találkoztam olyan családdal, ahol az apa leginkább csak hétvégén van jelen igazán a család életében, hétközben annyit vállal, hogy reggel elviszi a gyerekeket iskolába, és csak későn este ér haza a munkából. Minden más feladatot az anya lát el. Egy másik ismerős családnál az apa sokkal nagyobb szerepet vállal, korán jár dolgozni, így a délutánokat ő viszi, hogy mire hazaér az anyuka a munkából már inkább csak minőségi időt tudjanak együtt tölteni. Természetesen sokféle apasággal találkoztam a beszélgetések során, és ebből kifolyólag úgy látom kezd pozitív irányba mozdulni a mérleg.
Nekem szerencsém van, az én férjem rettenetesen sokat segít a gyerekekkel. Ha szükséges, akár felkel éjszaka is, aktívan részt vesz az esti teendőknél (fürdés, fogmosás, mese, altatás), besegít időnként a házimunkába, elviszi reggelente a lányunkat iskolába. Ha úgy adódik, hogy valamiért én nem tudok, akkor bevásárol, vagy elviszi orvoshoz azt, aki beteg, hogy a többivel nem kelljen a rendelőben várakozni. Beosztjuk a feladatokat, és együtt, közösen, egy csapatként oldjuk meg ami felmerül.
Mindezekért én nagyon hálás vagyok, mert nem egyedül kell végigcsinálnom, pedig akár meg is tehetném. De mivel a gyerekeket közösen vállaltuk, ezért közösen is látjuk el őket. Fel sem merült sohasem, hogy ne így lenne. Persze így is több dolog hárul rám, de meg tudjuk találni az egyensúlyt is.
Mi nem különítettünk el feladatokat, amit kizárólag anya vagy apa végezhet, a gyerekek tudják, hogy bármivel fordulhatnak bármelyikünkhöz, meg fogjuk oldani, vagy ha valamiért nem tudjuk (mert pl. meg kell szerelni valamit, vagy hasonlók) akkor átirányítjuk a másikunkhoz.
Egyébként úgy látom (legalábbis a mi környezetünkre ez a jellemzőbb), hogy az apák is egyre többet foglalkoznak a gyerekekkel és ezt boldogan teszik. Fontos nekik is, hogy ugyanúgy részt vegyenek akár a pelenkázásban, akár a fürdetésben, és ugyanúgy járnak manapság már a játszótérre is a gyerekekkel, mint az anyák. El tudnak intézni minden olyan dolgot, amit az anyukák is, és egyre nagyobb kedvvel teszik mindezt.
Szóval szerintem nagyon jó úton haladunk, és mostanra számos cikkben, tanulmányban is olvastam, hogy mennyire fontos a gyermekek fejlődése szempontjából, hogy az apák is jelentős részt vállaljanak a gyereknevelésből. A családmodellek változnak, és most eljött az apukák ideje is.
Kiemelt kép forrása: unsplash.com
A cikk eredetileg a HáromPötty Blogon jelent meg.
