Az első iskolai napod nekem is az első
Szülőként mindig van valami amit elsőként élünk meg mi is. Ilyen például az első iskolakezdés is, ami ugyanolyan nehéz lehet nekünk, mint gyermekünknek, nekünk viszont egy erős háttérországnak kell maradnunk.
De ez korántsem könnyű!
Miközben átugrottunk az iskolai tájékozódásra, megemlítetted, hogy ideges és izgatott is vagy az új fejezet miatt. Nyugodtan elmosolyodtam, megnyugtatva téged, hogy ez két egészséges, természetes érzelem. De van egy titkom, kedvesem: pontosan így érzek.
Látod, anyaként az a dolgom, hogy a háttered legyek. Motiválásra és bátorításra emlékeztesselek, hogy minden rendben lesz, függetlenül attól, hogy belül mit érzek. Néha azt hiszem, bátor vagy mindkettőnk helyett, de ebben az esetben én is ugyanolyan ideges és izgatott vagyok, mint te.
Az első iskolai napod az enyém is!
Míg a személyiségedet kifejező öltözékedet választod, én is eldöntöm, hogy mit vegyek fel, hogy első benyomásom jó legyen a tanárodnál.
Miközben új gyerekekkel találkozol, és azon töprengesz, vajon melyik barátoddal ülsz majd együtt, én is azon gondolkodom, hogy kivel fogok beszélgetni, amikor csatlakozom a szülői közösséghez olyan szülőkkel, akiket még nem ismerek.
Amikor hosszabb órákra távol leszünk egymástól, megtanulom, hogyan lehet túlélni a napot a tanáraidtól kapott folyamatos fényképek és szöveges beszámolók nélkül, ahogy azt az óvodában megszoktam.
Mindketten alkalmazkodni fogunk ahhoz az új rutinhoz, hogy elbúcsúzunk az épület kapujában ahelyett, hogy besétálnánk az osztályterembe, mint az oviban.
Egész idő alatt jól tartom magam előtted, de hogy őszinte legyek, összefacsarodik a szívem, tudván, hogy mulandó a fiatalságod. Ez már nem csak az óvoda, arra gondolok, hogy mi következik. Házi feladatok, tanulás, pletykák és eredmények. Ez az időszak nagyon fontosnak tűnik. Persze, még csak hat vagy, de mire kettőt pislogtam már ideértünk.
Minden olyan gyorsan halad, ahogy most navigálok a frissített szerepemben, mint iskolás anyuka. Átvitt értelemben és szó szerint is kevesebbet fogom a kezed, hogy több szabadságod lehessen. És bár tudom, hogy szárnyalni fogsz, osztom csodálkozásodat az új ismeretek körül.
Hogyan érek oda időben ilyen korán reggel? Hogyan készíthetek finom uzsonnát, amit szívesen eszel? Önkéntesnek kell lennem az osztályban? Milyen projektek várhatók? Milyen lesz a születésnapi bulikon és a játéknapokon, amikor nem ismerem olyan jól a családokat, mint megszoktam? A kezdetei félelmeid az enyémek is, mivel mindketten navigálunk függetlenedésedben.
Ha visszatérek a gyermekkoromba, az segít kapcsolatba lépni veled. Emlékszem az érzelmekre, amikor a te korodban voltam, átéltem ezeket az érzéseket, és most felnőtt szemmel látom őket. Az órák kezdete előtti este összepakolni a táskát. Az adrenalin érzése belépéskor egy vidám osztályterembe, amelyben minden új. Lelkesen hallgatni a tanár bemutatkozását, ami az év hátralévő részében felvidít. És új barátokat szerezni az úton. Lelkes vagyok amiatt, ami a láthatáron van, a témáktól, amelyekről beszámolsz majd, a tárgyaktól, amelyeket megtanulsz, és az élet tanulságaitól, amelyekkel útközben találkozhatsz.
Alig várom, hogy meghallgassam a történeteidet, és megismerkedhessek olyan társaiddal, akikkel úgy döntesz, hogy együtt fogod tölteni az idődet.
Remélem, tudod, mennyire élveztem, hogy ott lehetek veled. A nehéz napok ellenére ez a legjobb dolog, amit valaha csináltam. Még nincs vége, de változik. Ahogy te is.
De ez az út lényege, nem?
Annak érdekében, hogy eszközöket adj ahhoz, hogy többet tegyél egyedül, hogy továbbra is azzá válhass, akivé születtél. Anyukádként én is ott fogok fejlődni veled. Édes első osztályosom.
