Miért olyan jelentőségteljes az anyai nagymama egy gyermek számára?
Ha nagymamáid részt vettek a nevelésedben, ez gyermekkori emlékeidet valószínűleg örömmel, biztonsággal és kényelemmel tölti meg. Kevesen gondoltuk valaha, hogy lehet valami különbség abban, ahogyan az apai és anyai nagymamák befolyásolják unokáikat.
A tudósok szerint azonban van valami különleges, amit anyai nagyanyáinktól kapunk szeretetükön és ragaszkodásukon kívül.
Cikkünkben néhány elméletet osztunk meg az anyai nagymama szerepéről a gyermek életében.
Mit osztunk meg nagyszüleinkkel?
A gének az öröklődés alapegységei, amelyek DNS -ből állnak. A genetika szerint a nagyszülők átlagosan a DNS -ük 25% -át osztják meg unokáikkal, a DNS-cserétől függően pontos százalékban. A génjeinket természetesen mind a férfi, mind a női nagyszüleinktől örököljük, de a tudósok szerint az anyai nagymamák vannak nagyobb hatással az utódokra.
Van valami különleges, amit nagyanyáink adnak nekünk.
Az anyai nagymamák szorosabb kapcsolatban állnak unokáikkal, mivel azok szülik az anyákat, akik viszont a gyermekeket. Sok családban az anyai nagymamák nagyobb felelősséget vállalnak a gyerekekért, és több időt töltenek velük. Nem csak a pszichológiai kapcsolat teszi olyan fontossá az anyai nagymamák szerepét, hanem egyes elméletek szerint a genetikailag beszélő apai és anyai nagymamák egyenlőtlenül „fektetnek be” unokájukba.
Tudományos elméletek bizonyítják, hogy erős genetikai kötődés van az anyai nagymamák és a gyermekek között.
Az egyik elmélet azt állítja, hogy az apai és anyai nagymamák unokájukhoz való kapcsolódásának különbözősége magyarázható az X-kromoszóma kapcsolattal. Az anyai nagymamák 25%-ban X rokonságban állnak a lány- és fiú unokákkal is, míg az apai nagymamák az egyik X-kromoszómájukat a lány unokáiknak adják át, de a fiú unokáknak nem. Így az apai nagymamák 50%-ban X-rokonságban állnak lány unokájukkal, 0% ban X-el pedig a fiú unokájukkal.
Egy másik elmélet azt sugallja, hogy az úgynevezett „apai bizonytalanság” nagyban befolyásolhatja a nagyszülők arra való ösztönzését, hogy vigyázzanak unokáikra. Az apai bizonytalanság azt sugallja, hogy a család férfi tagjai nem mindig biztosak abban, hogy saját gyermekeiket nevelik, mivel nem maguk szülnek. Hosszú távon csökkentheti az apai rokonok, köztük a nagymamák elkötelezettségét az utódok iránti gondoskodó magatartás iránt. Ugyanakkor egy nő mindig biztos abban, hogy ő szülte gyermekét, ami a matrilineális kapcsolatot a legerősebbé teszi a családban generációk óta.
Más elméletek az anyai nagymama egyedülálló szerepére utalnak.
Ez az elmélet, amelyet Alejandro Jodorowsky chilei regényíró, esszéíró és drámaíró dolgozott ki, azt mondja, hogy mind a 4 nagyszülő közül mi vagyunk a legszorosabb kapcsolatban anyai nagyanyáinkkal. Elmélete szerint a génjeink „kihagyhatnak” egy generációt, és nagyszüleinktől közvetlenül ránk kerülhetnek, amit az is bizonyíthat, hogy egyesek jobban hasonlítanak a nagyszüleikre, mint anyukájukra és apukájukra. Jodorowsky úgy véli, hogy a biológiai anyagokon kívül az anyák továbbadják érzelmeiket lányaiknak, akik később továbbadják azokat gyermekeiknek.
Az elméletek, amelyeket most megosztottunk veled, az anyai nagymama különleges szerepéről szólnak egy gyermek életében. Mindannyian különbözőek vagyunk, és különböző családjaink vannak, különböző kötelékekkel és kapcsolatokkal. Legyünk tehát hálásak, és értékeljük azt a szeretetet, törődést és bölcsességet, amelyet nagyapáink és nagyanyáink adnak nekünk, függetlenül a genetikai rokonságtól.
Mit gondoltok ezekről az elméletekről? Volt valami különleges kapcsolat közted és a nagymamád között? Oszd meg velünk gondolataidat a megjegyzésben!
