Miért rohan egy anya egész nap?
A férjem már harmadszorra mondja el, hogy ma délután fontos elintéznivalója van, ezért nem ér haza vacsorára, amikor megkérdezem, hogy mik a tervei a mai napra.
Holott mondta, de valahogy nem maradt benne a fejemben a sok más (millió) dolog mellett.
Biztos vagyok benne, hogy nem csak én mindennapjaim néznek ki így: reggel felkelek és szinte már este van. Az egész nap pedig fénysebességgel száguldott el. Ugyanígy telnek el a hetek: hétfő reggel felocsúdok, hogy péntek délután van. Hurrá, itt a hétvége. De mire ennek igazán megörülnék, hétfő reggel van.
Ismerős? Netán ti is hasonlóan élitek meg a mindennapokat?
Nos, az az igazság, hogy amióta szeptemberben elkezdődött az iskola még szuperszervezett voltam, és valójában most is az vagyok, de ehhez egy igazi excel tábla van a fejemben, ahol gyerekre, színre, napra, órára is lehet szűrni nagyjából.
Három különböző határidő napló segíti a mindennapjaim, egy a gyerekeké, egy a sajátom és egy a munkának van. Néha ezek persze összefüggnek, de mindennek muszáj, hogy meglegyen a sajátja.
Mivel minden egyes nap a felébredéstől kezdve az elalvásig kb. minden perc be van osztva, ezért ez szükséges is.
Egy átlagos napon gyakran meg van a 10.000 lépésszámom, még úgy is, hogy ülőmunkát végzek.
Na de hogyan is néz ki egy átlagos nap?
Azt azért gyorsan leszögezném, hogy átlagos nap nincs.
A reggel viszonylag korán, 6 óra előtt indul, hogy 8 órára mindenki az óvodában, iskolában legyen a megfelelő felszerelésével és uzsonnájával. (Pl. ha torna van reggel az oviban akkor korábban kell beérni tornafelszerelésben).
Azáltal, hogy a gyereknek minden nap van (persze nem mindegyiknek minden egyes nap) valamilyen különórájuk, ezért nem kis logisztikát igényel, hogy összehangoltan mindenki eljusson a megfelelő helyre a megfelelő időben.
Ha mázlink van, akkor a gyerekek különórája, edzése az iskolában, óvodában van, ezek a kicsit könnyebb napok, mert nem kell őket (sokszor) külön helyre szállítani.
Ha nincs, akkor három gyerekkel kell manőverezni a helyszínek között.
Hozzávetőlegesen este 6-ra vagy kicsit utána, hazaér mindenki, jöhet az esti rutin: vacsora, fürdés, mese és alvás.
Jó eséllyel este 10-re mindenki elaludt, még az is, aki aludt az óvodában és emiatt nem annyira fáradt vagy aki nem bír elaludni.
Mi felnőttek ilyenkor még általában nem megyünk aludni, hanem befejezzük a munkánkat, ha maradt, majd valamikor az ágyba esve arra ébredünk, hogy reggel van.
És akkor még nem volt beteg senki, ez egy olyan napot jelentett, amikor mindenki a helyén van és megy a dolgára (különóra, edzés, stb.)
Ha egy vagy akár több gyerek beteg lesz, akkor jó eséllyel borul minden és újra kell tervezni a dolgokat. Ilyenkor jön az éjszakázás, hogy ne csússzunk el a munkával.
Ti is ennyire rohantok? Meséljetek, hogyan oldjátok meg ezeket a cseppet sem átlagos napokat!
