9 fontos készség, amit egy 21. századi gyereknek tudnia kell
A 21. századi életkészségek, amelyekre gyermekeinknek szüksége lesz, többnyire puha készséget* tartalmaznak. A szülők óriási szerepet játszhatnak abban, hogy gyermekeik elsajátítsák ezeket az alapvető készségeket.
A legtöbb szülő a 21. században úgy érzi, kénytelen megbizonyosodni arról, hogy gyermekeik rendelkeznek-e az alapvető készségekkel? De mik is ezek, amiket el kellene sajátítaniuk? A legtöbb esetben az a mód, ahogyan kapcsolatba lépünk gyermekeinkkel és kommunikálunk velük, segítségükre van e képességek elsajátításában.
Íme azok a 21. századi életkészségek, amelyekre gyermekeinknek szüksége van:
Egy jó problémamegoldó készséggel rendelkező ember viszonylag könnyedén veszi a kihívásokat, és ez a készség nemcsak a munkaadóknál vonzó, hanem minden felnőtt ember személyes életében is hasznos lehet.
A szülők döntő szerepet játszhatnak abban, hogy már kicsi korban fejlesszék a problémamegoldó képességeket. Először is, ahelyett, hogy megpróbálnánk mindent megoldani a gyerekeink helyett, ösztönözzük inkább arra őket, hogy gondolják át a saját megoldásaikat az előttük álló problémákra, még a kisebbekre is, például amikor megpróbálnak egy négyzet alakú formát beilleszteni a háromszög alakú lyukba.
A strukturálatlan játék nagyszerű mód arra is, hogy a kisgyermekeket önálló problémamegoldásra ösztönözze. Világos útmutatás nélkül a gyerekeknek ki kell dolgozniuk saját szabályaikat és módszereiket, hogy kitalálják a buktatókat a választott tevékenység során.
A kritikus gondolkodás meghatározása a következő: „egy kérdés objektív elemzése és értékelése az ítélet megalkotása érdekében”.
A szülők arra ösztönözhetik a gyerekeket, hogy váljanak kritikus gondolkodókká, egyszerűen azzal, hogy kikérik véleményüket azokról a kérdésekről, amelyekkel ők maguk vagy család szembesült. A gyerekeknek a világeseményekről való megkérdezése ösztönözheti őket a globális gondolkodásra is.
A gyerekek szívesebben fognak kritikusan gondolkodni, ha a szüleik nyitottan és tisztelettel fogadják a véleményüket – függetlenül attól, hogy a véleményük mennyire idegen, vagy mennyiben különbözik az övéktől.
Ez nem azt jelenti, hogy a szülők nem tehetnek fel kérdéseket, – még kihívások árán is-, hogy segítsenek a gyerekeknek finomítani véleményüket. De az elfogadás általános érzése kulcsfontosságú a gyerekek arra ösztönzésében, hogy továbbra is kritikusan gondolkodjanak.
A hatékony kommunikátor tudása olyan képesség, amely jól szolgálhatja az embert mind a munkahelyi, mind a magánéletben.
A gyerekek kommunikációs készségeik nagy részét otthon tanulják a szülők és testvérek révén. Minél jobban tudunk demonstrálni jó kommunikációs készségeket, annál jobban felkészülnek gyermekeink a családjukon kívüli emberekkel való kapcsolattartásra.
Ez már akkor elkezdődik, amint a gyerekek megtanulják, hogyan kell beszélni. Ne felejtsük el, hogy a hallgatás is a kommunikáció kritikus része – nemcsak a beszéd. Minél jobban mutatják be a szülők az aktív hallgatást és az empátiát, amikor beszélgetnek a gyermekeikkel, annál több gyermek fog tudni hallgatni, megérteni és egyenlően bánni másokkal.
További kritikus pillanatok, amikor a jó kommunikációs készség megtanítható és bemutatható, a nézeteltérések és a testvérvita során jelentkeznek. Ha ezekre a helyzetekre a gyerekek tanulási lehetőségeként tekintünk, akkor megalapozzuk a gyerekeknek a szükséges kommunikációs készségek fokozatos fejlesztését.
Az „Együttműködés” nem csak egy divatos szó, amellyel tudatjuk, hogyan kell másokkal együtt dolgozni. Mikor van lehetőségük a gyerekeknek másokkal együttműködni? Amikor játszanak.
A kisebb gyerekeknek a képzeletbeli játék segíti a legjobban az együttműködési készségeiket. Nem kényszeríthetjük a gyerekeket arra, hogy használják a fantáziájukat, de elegendő, strukturálatlan időt adhatunk nekik, hogy más gyerekekkel játszhassanak. Ez lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy teszteljék és finomítsák együttműködésüket, valamint elősegítsék a kommunikációs és problémamegoldó készségeket, amelyek – amint azt fentebb tárgyaltuk – szintén fontosak.
Az idősebb gyerekek számára is hasznos a strukturálatlan játékidő, de gyakran szervezett tevékenységek révén tanulják meg az együttműködési készségeket, például edzésen, táncórák közben, vagy közösségi csoportok révén.
Amikor a kreativitásra, mint készségre gondolunk, ne csak a kézművességre gondoljunk. A kreativitás az a képesség, amellyel az ember használhatja a fantáziáját eredeti ötletek előállításához. A kreativitás és a problémamegoldás gyakran kéz a kézben jár, mivel a probléma megoldásához néha eredeti ötletekre van szükség.
Még a 21. században is, sok munkahely növekvő automatizálásával a kreativitás továbbra is a kereslethez szükséges készség lesz. Bár a robotok egyre több feladatot képesek végrehajtani, mégsem képesek kreativitásra.
A kreativitás ösztönzésének egyik módja lehet, hogy a gyerekek számára hozzáférést biztosítunk művészeti kellékekhez, építőelemekhez vagy más, nyílt végű játékokhoz. Ezenkívül, ha a gyerekeknek elegendő, strukturálatlan, képernyő nélküli időt biztosítunk, kreativitásuk szárnyra kaphat.
Az érzelmi intelligencia az a képesség, amellyel azonosítjuk, megértjük és kezeljük saját érzelmeinket, valamint mások érzelmeit. 1995-ben Daniel Goldman író széles körben bevezette ezt a fogalmat az Érzelmi intelligencia című könyvében, és felvetette, hogy az erős érzelmi intelligencia gyakran miért vetíti jobban előre a sikert, mint az ember IQ-ja.
A kutatások azt mutatják, hogy az érzelmi intelligencia megtanulható és javítható, ami azt jelenti, hogy a szülőknek fontos szerepe van abban, hogy segítsék gyermekeiket az érzelmi intelligencia fejlesztésében és előnyükre való felhasználásában. Az egyik legjobb módszer az, ha a szülők a gyerekek érzelmi kitöréseit használják a kapcsolattartás és a tanítás lehetőségeként, meghallgatva és érvényesítve az érzéseket, felcímkézve az érzelmeket, és segítve a gyerekeket abban, hogy megoldják az utat az érzelmi megoldáshoz, bármi is zavarja őket.
Valaki, aki elég kitartással rendelkezik, nem csak bátorságot vállal egy kihívást jelentő feladat elvégzéséhez, de ki is tart amellett, hogy sikeresen végigcsinálja. Ezek a készségek elengedhetetlenek a vállalkozók, a tudósok számára, és még számos fontos egyéb karriernél.
A szülők úgy fejleszthetik ezeket a tulajdonságokat gyermekeikben, hogy tisztában vannak azzal, hogyan reagálnak a kudarcra. Ha a gyermek a kudarcot negatívnak és mindenáron kerülendő dolognak tekinti, akkor kevésbé valószínű, hogy vállalja a szükséges kockázatokat. De ha a kudarcot lehetőségnek tekintik, és valami olyannak, amiből tanulhat, akkor a kitartás valószínűleg természetesen következik.
Kezdeményezés és belső motiváció
A kezdeményezés és a belső motiváció soha nem megy ki a divatból. Azok az emberek, akik kezdeményeznek és rendelkeznek a feladatok elvégzéséhez szükséges belső hajlandósággal, kevesebb útmutatást és ellenőrzést igényelnek, és általában jobban teljesítenek.
A szülők úgy segíthetik gyermekeiket a kezdeményezőkészség és a belső motiváció kialakításában, hogy dicséret helyett bátorítást alkalmaznak, elkerülik a külső jutalmakat (mivel hosszú távon kiderült, hogy ezek inkább demotiválólag hatnak), normalizálják a kudarcot, és saját maguk modellezik ezeket a tulajdonságokat.
Társadalmi és kulturális elismerés
Amint világunk összekapcsolódik és az országok etnikai szempontból sokszínűbbek lesznek, gyermekeink számára előnyös lesz a sokszínűség és a különböző kultúrák elfogadása.
A társadalmi és kulturális elfogadás – és az empátia – elősegítésének leghatékonyabb módja az, ha beszélünk a gyerekekkel arról, amit látnak és éreznek. A gyerekek valószínűleg ellentmondásos tárgyakat vagy megfigyeléseket mutatnak be, amelyeket a szülők megközelíthetnek a tanítás lehetőségeként.
Ha a lakóhelyünkön nem él sokféle etnikum, a könyvek, filmek és dokumentumfilmek ugyanolyan típusú vitákat indíthatnak el. Minél több gyerek látja a sokféleséget előnyösnek a világában, annál nagyobb empátiával fog élni, és annál könnyebben tudnak majd kommunikálni más emberekkel.
*A puha készségek (soft skills) mindazon készségek összessége, melyek az interperszonális képességeket jelentik, vagyis a fejlet empátiát, könnyed és nyílt kommunilációt, a jó csapatjátékos attutűd, a megszerzett tudás át- adására való képesség, csakúgy mint, a felelősségvállalás, vagy a felmerülő probléma megoldására koncentráló szemlélet. <cvonline.hu>
