Az apa jelenlétének tudományos előnyei a gyerekük életében
Néhányan közülünk, akik ma kicsiket nevelünk, még emlékszünk saját anyáink történeteire, amelyben azt ecsetelik, hogy apáinkat miért nem engedték be a szülőszobába, amikor megszülettünk. Noha sokat változott a szülés gyakorlata, az apákat még ma is néha figyelmen kívül hagyják, vagy a populáris kultúrában másodosztályú szülőknek tartják.
Viccek szólnak olyan tanácstalan apákról, akik időről időre nem találják gyermekeik ruháit, de a legtöbben rájövünk, hogy gyermekeink apáinak – és minden partnerünknek és családtagjuknak – milyen fontos szerepe van az életükben.
A kutatási területek is változtak időközben. Csupán még néhány évtizeddel ezelőtt is az apák gyermekkori fejlődésben betöltött szerepét többnyire figyelmen kívül hagyták. Az 1980-as évek előtt végzett pszichológusok ritkán említették az apákat tudományos folyóirataikban. Gyakorlatilag az összes kutatás az anyák szerepére összpontosított a gyermekeik fejlődésében.
Most természetesen már jobban megvilágosodtunk ebben a témában. A közbeeső években megtudtuk, hogy az apa jelentős szerepet játszik a gyermek fejlődésében. Az apákat már nem csak „bébiszittereknek” tekintik, hanem aktív, egyenrangú partnereknek gyermekük életében.
Apukák és csecsemőik
Bár manapság a legtöbben mindennaposnak tartják az apa jelenlétét a babák születésekor, ez csaknem egy generációval ezelőtt még nem így volt. Ennek a változásnak a nagy része annak az egyértelmű előnynek tudható be, amelyet mind az anya, mind a baba számára látunk, ha az apuka a szobában van.
A baba legkorábbi napjaitól kezdve az elkötelezett, figyelmes apa vagy partner jelenléte pozitív hatással lehet a fejlődésére. Néhány tanulmány kimutatta, hogy azok a csecsemők, akik a születés utáni első órákban apjuk bőrével érintkeznek, kevesebbet sírnak, gyorsabban megnyugszanak és hamarabb elalszanak, mint a kiságyban tartózkodó csecsemők.
Az apák figyelme és a csecsemőről való gondoskodásuk az első hónapokban az egyik módja annak, hogy elősegítsék a biztonságos ragaszkodást. A kötődéssel kapcsolatos korábbi fejlesztési kutatások szerint úgy tűnt, hogy a csecsemők csak egy gondozóhoz kötődnek (általában az anyához), de most már tudjuk, hogy ez nem így van. A csecsemők biztonságosan kötődnek több gondozóhoz is, különösen akkor, ha a másik gondozó (pl. az apa) reagál és figyelmes a baba testi és érzelmi igényeire.
A biztonságos kötődés kialakítása nem csak a gondozók csecsemőkkel eltöltött idejét jelenti. Még azok a partnerek is létrehozhatnak biztonságos kötődést, akik nem töltenek hosszú időt csecsemőjüket. Egy tanulmány megállapította, hogy a gondozás reagálóképessége többet jelent, mint az együtt töltött idő.
A ragaszkodás arról szól, hogy ráhangolódjunk a baba igényeire és jelzéseire.
A biztonságos kötődés természetesen az elkövetkező évek során mindenféle jó eredményt elősegít a gyermekek számára, ideértve a jobb érzelmi szabályozást, kevesebb viselkedési problémát, tinédzserkorban még jobb tanulmányi teljesítményt.
Az aktív apák pozitív hatása természetesen nem ér véget az óvodában. Egész gyermekkorban folytatódik az apák fontos szerepe, miközben a gyermekek érzelmileg, fizikailag és intellektuálisan fejlődnek.
Csakúgy, mint az anyáknál, az apák befolyása a gyermekek fejlődésére nagyrészt a kötődésen keresztül történik. Ez kiterjed akár egész gyermekkorra és azon túl is.
A szociális-érzelmi fejlődés az egyik kulcsfontosságú terület, ahol az apák hatása világosan látható. Tanulmányok szerint az apákhoz való biztonságos kötődés még iskoláskorban is támogatja az érzelmi készségeket, úgy mint az empátia és az érzelmek olvasásának képességét.
A gyermekek érésével a játék szerepe egyre fontosabbá válik fejlődésükben. Bár sztereotípikusnak tűnik azt mondani, hogy az apukák inkább durvábban játszanak, a kutatások mégis alátámasztják ezt a megkülönböztetést. Kimutatták, hogy azoknak a gyermekeknek, akiknek apja aktív játék résztvevője volt, különösképpen a durvább játékokban, erős társadalmi kompetenciával rendelkeznek az iskolában, és jobb a viselkedésük. Habár ez a durva játék furcsa lehet és butaságnak tűnhet, valójában elképesztő rejtett fejlesztési előnyökkel jár.
Kognitív fejlesztés és oktatás
A legújabb kutatások arra irányulnak, hogy az apa mindennapi részvétele gyermekei életében miként befolyásolja az oktatást és a kognitív fejlődésüket is.
Számos tanulmány kimutatta, hogy ha az apák részt vesznek gyermekeik olyan tevékenységeiben, mint az olvasás és a kirándulás, együttesen megjósolta a gyermekek további oktatási fejlődését. Hasonlóképpen, az érintett apákkal rendelkező gyerekek nagyobb valószínűséggel végeznek középiskolában és főiskolán. Ezekből egyértelműen látható, hogy az apa hozzájárulása a gyermekek kognitív fejlődéséhez jóval meghaladja a rendelkezésükre álló pénzügyi forrásokat.
A serdülőkor viharos időszak lehet sok gyermek számára. Ezek azok az évek, amikor a kellemetlen kortárs hatások, a kockázatos magatartás és a mentális egészség problémái érvényesülhetnek, ha nincs több pozitív hatás. Az apák ebben az időben döntő szerepet játszhatnak a gyermekek életében. Az aktív, elkötelezett apa jelenléte védőerőként működhet a serdülők életében. Tanulmányok például azt mutatják, hogy az érintett apákkal rendelkező tizenéveseknek ritkábban vannak problémáik a bűnözéssel és a depresszióval.
Az apa kötődési kapcsolatának szerepe kiterjed a serdülőkorra is. Bár a gyerekek idősebbek és érettebbek, ennek az alapozó kötődési kapcsolatnak hosszan tartó hatásai lehetnek. Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy azok a tizenévesek, akik biztonságosan kötődnek apjukhoz, magasabb önértékeléssel rendelkeznek, és kevésbé valószínű, hogy bűnözői magatartást tanúsítanak. Az az idő, amikor az apák befektetnek azokba a korai évekbe, hogy szoros köteléket teremtsenek gyermekeikkel, serdülőkorukra továbbra is előnyösek.
Miután évekig csökkent a szülői szerepük, az apák ma már felfogják, hogy egyenlően hozzájárulnak gyermekük fejlődéséhez. A kutatás és a személyes tapasztalat révén azt látjuk, hogy az apák értelmes és kiegészítő szerepet töltenek be az anyákéval. Az apák egy egész életen át tartó értelmes érzelmi és pszichológiai módon befolyásolják a gyermekeket.
(Míg ez a cikk a heteroszexuális kapcsolatokban élő apákról szól, arra következtethetünk, hogy az ismertetett pozitív hatások következetesek az azonos nemű szülői kapcsolatok között. Ez olyan kutatáson alapul, amely kimutatta, hogy a gyermekek hasonló eredményekkel rendelkeznek, függetlenül az őket nevelő szülők nemétől. Jelenleg még kevés a kutatás a nem hagyományos családi struktúrákról.
Az egyedülálló szülők pedig kivételesen keményen dolgoznak annak biztosítása érdekében, hogy gyermekeik a legjobb eredményt érjék el, és hogy az apa vagy anya hiánya nem zárja ki automatikusan a gyermekeket az egészséges és boldog élet elérésében.)
