Miért döntünk úgy, hogy a háziállatunkkal a gyermekeinkként bánunk?
A „szőrmebaba” kifejezés pár évvel ezelőtt jelent meg, azóta kezdett elterjedni. A hagyományos családok változnak. 2012-ben a nők 40%-ának nem volt gyereke. De még mindig szükségük van valakire, akit szeretni lehet, ezért az emberek a házi kedvenceiket választják családtagjaiknak, és elkezdtek úgy bánni velük, mint a csecsemőikkel. Egy kutatás kimutatta, hogy még az agykémia is hasonló a hagyományos neveléshez.
Cikkünkben arra kerestük a választ, hogy a szakértők miért nem örülnek ennek a trendnek, és hogyan lehet ezen változtatni?
Mit jelent, ha egy kisállattal úgy bánunk, mint egy gyerekkel?
Míg a legtöbb ember számára a szülői koncepció az emberek közötti interakcióról szól, addig a háziállatok szüleinek száma egyre növekszik. Vannak, akik a hagyományos szülői gyakorlatokat kezdik alkalmazni kedvenceikre.
Míg egyes szülők tisztában vannak azzal, hogy az állatok és a gyerekek szükségletei eltérőek, mások úgy nevelik kedvencüket, mintha az ő gyermekük lenne.
Íme néhány történet, hogy ezt jobban szemléltessük:
- „Egy évvel ezelőtt örökbe fogadtam a fiamat, Odint. Ő egy 2 éves hegyi feist terrier. Ez a kutya, a fiam, sok mindenen ment keresztül velünk. Soha nem tűnt boldogtalannak. A családjával volt. Amikor a házasságom tönkrement, és szétváltunk a férjemmel, Odin maradt. Tudtam, hogy hiányzik neki az apja, de csak ketten voltunk …” – Kata
- „Van egy macskám, így néhányan boldog anyák napját kívántak legutóbb. Tudom, hogy csak kedvesek akartak lenni, de nem kell és nem is akarok szerepelni ebben az anyák napi őrületben. Nem vagyok anya, és ez teljesen rendben van!” – Linda
Miért történik ez?
Az emberek aggódnak, hogy nincs elég idejük vagy pénzük a gyerekekre. Mivel a gyermeknevelés költségei egyre magasabbak, a párok növelhetik intimitásukat, ha kölcsönösen gondoskodnak egy háziállatról. Vannak, akik még jobban értékelik kedvenceiket, mint magát a romantikus kapcsolatot. Emellett a háziállatok nevelése nagyobb szabadságot, kevesebb áldozatot és költséget követel.
Természetesen a háziállatok továbbra is munkát és odafigyelést igényelnek, de otthon hagyhatjuk őket munka közben, és ugyanez nem mondható el egy gyermekről.
A háziállatok alapvető szükségletei eltérnek a gyermek szükségleteitől
Ha megpróbáljuk boldogabbá tenni négylábú csecsemőinket azáltal, hogy gyakran rágcsálnivalókkal és cukrokkal, nasikkal halmozzuk el őket, akkor az életüket veszélyeztethetjük.
Vegyünk egy közös csemegét példaként, mint a fagylalt, amelyet mind az emberek, mind a szőrmebabák szeretnek. A cukor negatív hatásaitól eltekintve előfordulhat, hogy a gazdik nem tudják, hogy a kutya laktózérzékeny, vagy hogy allergiásak lehetnek a tejtermékekre, ami emésztési problémákhoz vezethet.
Gyermekként kezelni őket életveszélyes lehet
A szeretetteljes viselkedés, például a háziállatok megpuszilása is valószínűleg többet árt, mint használ. Amikor megpusziljuk őket, a háziállatok emberi baktériumokat kapnak, mi pedig baktériumokat a háziállatoktól. A kutatások kimutatták, hogy ez növeli annak kockázatát, hogy a gyógyszer hatástalan lesz mind a háziállatok, mind az emberek számára, és mindannyiunkat veszélybe sodor. Bár az ember-állat kötelék fontos, a puszi biztosan nem a legjobb megoldás az erősebbé tételhez.
Ha a problémás viselkedést úgy tekintjük, mintha az állat személy lenne, még több problémához vezethet
Egy kutya behaviorista azt mondja, hogy a háziállat emberként való kezelése a legrosszabb, amit tehetsz értük. Nem kell nekik „anya és apa”, hanem inkább egy vezető. A problémás viselkedést pedig nem szabad aranyosnak tekinteni. Például, ha a háziállat agresszív az idegenekkel szemben, nem vicces, a kedvtelésből tartott állat nemcsak aranyos és védelmező, hanem egy lehetséges probléma, amelyet meg kell oldani.
Az állat tulajdonosoknak is vigyázniuk kell arra, hogy ne vetítsék ki az emberek viselkedését az állatokra. A kutatók például azt találták, hogy a macskák gyakori viselkedési problémái nem azt jelentik, hogy csak szemtelenek, hanem gyakran az elválasztási szorongás jelét mutatják.
Ha az állatok testbeszédéről beszélünk, a testükön való megragadás általában annak a jele, hogy megtámadják őket
Tehát az ilyen egyszerű dolgokat, mint az ölelés, a háziállatok általában nem fogadják szívesen (de természetesen vannak kivételek). És bár időnként szükség van a karmok levágására és az állatok öltöztetésére rossz időben, az olyan dolgok, mint a karomfestés és a díszes ruhákba és kiegészítőkbe öltöztetés, nem javítják a háziállat életminőségét, és nem tesznek mást, mint kedvtelését a háziállat szülőjének.
Megkértünk pár embert, akinek van házi kedvence, hogy ossza meg a véleményét:
Anna: Szerintem az ember-kutya kapcsolat, mint gyermek-szülő kapcsolat teljesen természetes. A négylábú barátok családtagok, és a gazdik úgy szeretik őket, mint a saját gyerekeiket. Olyanok, mint a csecsemők, szeretetet, nevelést és segítséget követelnek. Amíg a gyerekek felnőnek és elköltöznek, a kedvenceid mindig a kisbabáid lesznek.
Janka: Én személy szerint teljesen megértem. Van egy Foltos nevű török furgon típusú cicánk, a férjemmel pedig heti „randink”, ahol „macska hamburgert” készítünk neki. Csak nyers húst eszik, ami alapvetően baromfit jelent, amit húsdarálón keresztül ledarálunk, por vitaminokat, és kevés vizet adunk hozzá. Szó szerint nem is csinálok magamnak ennyi munkát, amikor ételt készítek. De Foltos szereti a macska hamburgereit, szóval … Macskaközpontú szakácsok lettünk.
János: A kutyám biztosan a családunk tagja, de soha nem nevezném őt a babámnak, és nem is bánnék vele úgy, ahogy egy gyerekkel. Teljes szívemből szeretem, de én a gazdája vagyok, nem az apja.
