A mozgásterápiákról közérthetően – Az Ayres-terápia

Ha óvodás, vagy kisiskolás gyermekednek részképesség nehézsége van, szociálisan, viselkedésében éretlen, nagymozgásai vagy finommotoros képességei gyengék, hiperaktív, figyelemzavaros, vagy szenzorosan érzékeny, előbb-utóbb úgyis szakembernél kötsz ki. Ő pedig már mondja is a receptet: mozgásterápia.

Mozgásterápia, de milyen?

Ha a mozgásterápiákat bemutató honlapokra tévedek, igen gyakran találkozom olyan kifejezésekkel, mint fennmaradt csecsemőkori reflexek, bazális ganglionok, vesztibuláris ingerlés, lateralizáció, amellyel az, aki nem ennek bűvkörében éli az életét, nem sokat mondanak. Ezért szeretnék most a szülők számára egy olyan cikksorozatot írni a Magyarországon leggyakrabban használt három mozgásterápiás módszerről, amely a földi halandó számára is érthetővé teszi, hogy milyen problémával milyen fejlesztést érdemes keresni. Mindhárom módszer tudományos alapokon nyugszik, és bizonyítottan hatékonyak az idegrendszeri érés szempontjából:

1. Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia (DSZIT), közismertebb nevén Ayres-terápia

2. TSMT

3. Alapozó torna

Amíg a gyerek szalmabálákon ugrált, kukoricát morzsolt (ja, és nem kellett megtanulnia írni-olvasni), addig a tanulási zavar fogalma ismeretlen volt. Amióta ideje nagyrészét egyrészt iskolapadban, másrészt a jól fűtött/ jól hűtött szobában a tévé (laptop stb.) előtt tölti, és maximum a mutatóujját mozgatja a képernyőn, azóta igencsak megszaporodtak az idegrendszeri éretlenség köré szerveződő problémák. Örök kedvencemet, Vekerdyt idézve: az egészséges fejlődéshez a gyereknek napi 4-5 óra szabadlevegőn töltött mozgásra, szabad játékra van szüksége.

Szóval, a szakember elmondja, hogy kevesebb kütyü, több mozgás és mozgásterápia. A mozgás minden magasabb rendű kognitív funkció alapját képezi. Mozgásfejlesztéssel fejlődik a gyerek idegrendszere, ezen keresztül a részképességei, a testsémája, a kognitív és szociális képességei, végső soron pedig a személyisége.

1. DSZIT – Ayres

Jómagam Ayres-módszerben képződtem, egy pszichológus munkamódjához ez áll a legközelebb. Nagyjából minden gyermekkorban előforduló problémára ajánlható:

• szenzoros feldolgozási zavar, amely igen gyakran jelentkezik autizmus spektrum zavarban és ADHD-ben,

• hiperaktivitás,

• figyelemzavar,

• nagymozgások vagy finommozgások összerendezetlensége,

• megkésett beszédfejlődés,

• viselkedészavar, vagy épp ellenkezőleg: túlzott visszahúzódás, önbizalomhiány,

• tanulási nehézség.

Filozófiájának lényege, hogy fejlődés csak olyan tevékenységen keresztül érhető el, amit a gyerek élvez, amire belső késztetése hajtja. A gyerek saját maga szabályozza, szervezi meg agyi működését, a terapeuta feladata, hogy felébressze a gyermek vágyát, hogy ezt valóban meg is tegye. A fejlődés tulajdonképpen játékon keresztül, észrevétlenül zajlik. A gyerek, vagy gyerekcsoport beszabadul egy jól felszerelt tornaterembe, ahol az eszközöket maga fedezi fel, fantáziajátékba kezd, a terapeuta pedig követi, és segíti abban, hogy a gyermek átlépje saját korlátait. Ha például fél a harmadik foknál feljebb mászni a bordásfalon, hogy, s hogy nem, a játék úgy alakul, hogy a sárkány elrabolja a királylányt és a toronyszobába zárja. Ahhoz, hogy ki lehessen szabadítani, fel kell lépni a bordásfal negyedik fokára. A gyerek olyannyira motivált a saját fantáziája szülte királylány kiszabadítására, hogy megteszi a döntő lépést. A sikerélmény olyan örömmel ajándékozza meg, melynek értéke felbecsülhetetlen: fejlődik önértékelése, és mellesleg az idegrendszere is. A fejlődés a játék mellékterméke.

A terápiában olyan kihívásokkal találkozik, amelyeket meg tud lépni, ha felkeltjük a motivációját, de nem a kisujjából rázza ki. Játszik, sikerélménye van, kooperál a társaival, és észre sem veszi, hogy fejlesztés zajlik. Ő Tarzan, aki liánokon ugrál, hajótörött, aki egy (guruló) fatáblán próbál kievickélni a partra. Sokat hintázunk, egyensúlyozunk, labdázunk, kiemelkedően fontos a testi érintés, de szigorúan olyan mértékben, hogy az ne okozzon kellemetlen érzést a gyerekben. A terapeuta az anamnézis, az előzetes mozgásfelmérés és az aktuális megfigyelés fényében a háttérből, észrevétlenül kíséri a játékot. Ha pl. a tónusos laibirintus reflex (bármi legyen is az – a lényeg, hogy valami olyasmi, aminek már le kellett volna épülnie) még nem épült le, sok olyan játékhelyzetet teremtünk, amelyek a reflex ellenében hatnak.

Mindig figyeljük a gyerek aktuális lelkiállapotát, minden alkalommal beszélgetőkörrel nyitunk és zárunk. Egy csoportban nagy hangsúlyt fektetünk a viselkedésszabályozásra. Négy hiperaktív óvodásnál óriási siker, ha év végére eljutunk oda, hogy képesek meghallgatni a másikat, vagy tekintettel lenni arra, hogy a másik mit szeretne. Játék közben óhatatlanul előjönnek a gyermek traumái, ezeket tudni kell értelmezni és a helyén kezelni. Ha nem látom, nem hiszem el, hogy a szülőcsatornába szorult, sürgősségi császárral világra jött óvodás hányszor „születik meg” a játszóalagútból. Ő ezáltal feldolgozza a traumatikus születést, leépíti a felesleges csecsemőkori reflexeit, fejleszti mozgáskoordinációját. A folyosón várakozó szülőnek pedig lelkesen meséli, hogy ma mennyire jót bújócskázott.

Pszichológus és gyógypedagógus egyaránt végezhet szenzoros integrációs terápiát, a pszichológus valószínűleg nagyobb hangsúlyt fektet a lelki történésekre, a gyógypedagógus komolyabban veszi a mozgásfejlesztést, de higgyétek el, ők is rengeteget tudnak a gyermeklélektanról. A magam részéről, ha viselkedéses, vagy lelki eredetű a probléma, inkább pszichológus által vezetett csoportot keresnék, ha az idegrendszeri éretlenség inkább organikus eredetű, akkor gyógypedagógust.

Minimum heti 1*50 perc szükséges, hogy valami beinduljon, de minél sűrűbben jár valaki, annál hatékonyabb a módszer.

Elvileg csecsemőkortól alkalmazható a módszer, de leggyakrabban 3-4 éves kortól kerülnek hozzánk gyerekek. Mivel az idegrendszer plaszticitása (az agy anatómiai és funkcionális változásra való képessége) 10 éves kor fölött már kisebb mértékben hívható segítségül, általában őket már más szakemberhez irányítjuk.

De erről már a legközelebbi cikkemben írok… 

freepik.com