Anya, anyaaa! – Ha még egyszer meghallod, világgá szaladsz?
Anya, nem találok ruhát! Anya, éhes vagyok! Anya, hol van a legó-turbinám? Anya, jössz? Anya, nézd! Csak néhány mondat, abból a száznyolcvanból, ami nap mint nap elhangzik és mind úgy kezdődik, Anya..! Néha megőrülünk tőle, igaz? Legszívesebben elszaladnánk, amit persze nem teszünk meg – maximum gondolatban. Úgy sejtem, ismerősek ezek a mondatok. Képzeletben kicsit tekerd vissza az időt és gondolj arra, amikor még csak vártad az első szavakat!
Jusson eszedbe, mennyire örültél neki, mikor végre kimondta: Anya!
Elsőként boldogan mondogatta, hogy ma-ma-ma és mi mosolyogtunk rajta, de még mindig vártuk rendületlenül azt a bizonyos mára milliószor elhangzott rövidke szót. Amikor először hallottuk a legszebb zene volt a füleinknek. Egyikünk sem bírta ki könnyek nélkül.
Tisztán emlékszem, előttem van, ahogy a játszótéren hintáztattam a kb. 1,5 éves kisfiamat és mellettünk egy nagyobb gyerek játszott. Fél percenként szólongatta az anyukáját:
Anya, figyelj! Anya, nézd!
A bűvös, varázslatos szóról akkor én még csak álmodoztam.
Az az anyuka hosszú ideig -vagy csak nekem tűnt soknak- nem figyelt oda. Vajon elmúlik a varázs? Töprengtem.
Ott és akkor megfogadtam magamnak, hogy mindig emlékeztetni fogom magam arra az időszakra, amikor még csak vártam, hogy elhangozzon végre a várva-várt Anyaaaa!
Hatalmas öröm volt, mikor végre kimondta!
Boldogok lehetünk, hogy van, aki mondja, van, aki így szólít minket.
Te vagy számára az első. A legszebb, a legjobb, a tökéletes. Az ANYA. Csupa nagy betűvel.
Játsszatok együtt, süssetek együtt, teregessetek együtt. Nem tudsz olyat mondani, ami számára ne lenne nagyszerű program. Ha veled lehet, örömmel fogja megtenni, ha másért nem, akkor a te kedvedért.
Ha szeretnéd aznap picit kevesebbet hallani a nevedet, mert épp rengeteg dolgod van a ház körül, vond be őt is.
A házimunka is remek közös időtöltés lehet, csak néhány apró trükköt vess be. Dicsérd, motiváld közben: mondd, hogy ő tudja a legügyesebben, a leggyorsabban hozni neked a ruhákat a mosógépből, ő tudja a legszebbre festeni tojássárgájával a sütik tetejét.
Sok időt spórolsz, amíg ő lelkesen segít és együtt töltitek az időt, ergo nem fogsz megőrülni attól, hogy rohangálsz a másik szobába, mert fél percenként elhangzik: Anya, nézd, mit építettem!
A feladatokat alakítsd úgy, hogy legyen számára játék.
A gyereknek igazából minden játék és a játékról szól minden. Amire neked szükséged lesz: Egy icipici kreativitás, egy nagy adag türelem és sok-sok humor.
Ezek a nem titkos, de legfontosabb hozzávalók, ettől lesz mosolygós és boldog az otthon töltött idő.
Nem biztos, hogy valóban nagy segítséget jelent, hogy ott van a konyhában. Valószínűleg többet fogsz pakolni, de szórakozhattok jól. Kapcsolj zenét vagy énekeljetek, mondókázzatok. Adj neki minél több részfeladatot, így érzi majd, hogy bízol benne. Ott lehet veled és ő ezt élvezni fogja. Amíg együtt vagytok, lényegesen kevesebbet fog elhangzani, hogy: Anya!
Mindig legyél büszke rá! Öleld és dicsérd sokszor! Érezze, hogy fontos, hogy számít.
Minden anyának vannak rosszabb napjai. Nem vagy türelmes, semmi kedved pluszban takarítani, úgy érzed, láb alatt van és feltart. Csak olyat játszatok, amihez mindkettőtöknek van kedve, csak akkor kérd meg, hogy segítsen a konyhában, ha tényleg szeretnéd, hogy ott legyen veled. Ha van időd, ha tudsz figyelni rá és kedvesen magyarázni.
Legyél őszinte!
Ha nem megy, mondd meg neki! Mindent meg lehet beszélni! Az ő szintjén, pár rövid mondatban fejtsd ki, hogy most azért nem lehet, mert éppen ezt és ezt teszed, de amint végzel, rögtön mész. Arra figyelj, hogy ezt viszont tartsd be! Ne csak semmitmondó ígéret legyen, ne mondd, hogy mindjárt, ne kiabáld, hogy pár perc! Ezeket nem érti.
Tudd otthagyni a munkát, mert nem az a fontos, hogy csillogó-villogó rend legyen! Gondolj arra, melyiket bánnád meg másnap, ha lemaradnál a közös játékról, a boldog nevetéséről, a sikerélményéről vagy ha nem készülne el a 3. fogás, esetleg csak hideg vacsora lenne aznap az asztalon? Miért lenne fontosabb, sürgősebb az az elpakolásra váró ruha -ami már úgyis ott van több napja- mint amit mutatni akar?
Fontos, hogy figyelj rá! Ha nem a másik szobából válaszolsz, hanem odamész, lehajolsz, ránézel, reagálsz vagyis megdicséred, milyen klassz, amit készített és érdeklődsz felőle, akkor érzi, hogy fontos, hogy igazán törődsz vele. Rajtad múlik, hogy elismétli egy nap ezerszer vagy csak tizenkétszer, hogy Anya, nézd!
Te vagy számára az elsődleges példa. Bizonyítsd, hogy amit mondunk annak van értelme, nem csak beszélünk a levegőbe. Legyél nyitott a kérésére, vedd észre őt és azt, ami neki fontos. Legyél büszke rá, érezze az őszinte lelkesedésedet. Nézz olykor te is gyermeki szemmel a világra! Örülj annak, hogy ő van neked és azt a valamit, ami épp a világot jelenti számára, azt meg akarja mutatni és pont neked!
Kiemelt kép: freepik.com
