Természetvédelmi etikett – mik az alapvető szabályok, amikre érdemes odafigyelnünk?
Erre a cikkre valójában az elmúlt egy évben tapasztalt természettel szemben elkövetett felháborító dolgok sarkalltak. Tudom, hogy a koronavírus miatt sokan nem tudnak/akarnak utazni, ezért – egyébként szerintem nagyon helyesen – az emberek hazánk természeti kincsei felé fordulnak.
3 olyan történetet is el szeretnék most mesélni, amiből azt hiszem mindenki tudna tanulni.
Az első év elején történt, mikor a hűvösebb időnek hála, leesett egy kis hó, s mindenki fejvesztve rohant a Mátra irányába a hóágyúzott sípályákat tönkretéve, órákat állva kilométeres dugókban, hogy 20 percre feljuthassanak. Arról nem beszélve, hogy az összetört műanyag szánkókat széthajigálták a pályán.
A második történet Esztergom mellett történt, amikor egy influencernek hála a nagyközönség is tudomást szerzett egy csodás természeti képződményről, amely viszont fokozott természetvédelmi területen található, tavasszal pedig még engedéllyel se látogatható, mert hollók költési helye. Nem tudom, hogy neki volt-e engedélye, vagy csak a lájkokra hajtott, de úgy tudom később a Nemzeti Park levetette a posztot, illetve Facebook oldalukon is kérték a nagyközönséget, hogyha már segíteni nem is segítik, legalább ne nehezítsék a munkájukat.
A harmadik pedig hasonló kissé a másodikhoz. A Kiskunsági Nemzeti park területén van egy fokozottan védett rész, mely csak vezetett túra keretében látogatható, ennek ellenére, ha ránézünk Instagramon a geotagre, változatos képeket láthatunk alatta.
Ezekről a történetekről eszembe jutott egy kb. 3 évvel ezelőtti történet, ami egy amerikai nemzeti parkról szólt, ahova egy influenszernek köszönhetően elkezdtek tömegek áramlani, letaposva a különleges pipacsmezőt, csak hogy egy jó képet elkészíthessenek.
Mivel itthon is rengeteg szép hely van, amit érdemes felkeresni, nem csoda, ha az emberek szeretnék őket látni, amivel semmi gond nem lenne, ha mindenki betartana pár alapvető szabályt.
Talán az első és legfontosabb, és valahol szomorú is, hogy ezzel kell kezdeni, de ne szemeteljünk. Ha kinézünk egy túraútvonalat, amin esetleg nincs kihelyezett kuka vagy tele van, mert ritkán ürítik, akkor tegyünk meg annyit, hogy hazavisszük egy kis zacskóban a szemetünket s nem a kuka tetejére tesszük, amit aztán egy könnyebb szellő is befújhat az erdőbe. Régebben, még Covid előtt mi össze is szedtük mások elhagyott szemetét, mostanában ezt érthető okokból nem tesszük.
Ha valamilyen helyet szeretnénk felkeresni, előtte tájékozódjunk, hogy egyáltalán látogatható-e, vagy engedélyköteles-e, esetleg zárva- / vagy felújítás alatt van. Így sok csalódástól kímélhetjük meg magunkat s nem “utazunk feleslegesen” több száz kilométert.
Ha túrázni indulunk, figyeljünk arra, hogy az erdőben mi vendégek vagyunk. Ne térjünk le a kijelölt ösvényről, mert sosem tudhatjuk milyen állat élőhelyét zavarjuk meg éppen, aki aztán az “emberszag” miatt nem is biztos, hogy visszatér.
Ha az éppen aktuálisan virágzó repce-, búza-, pipacstáblát szeretnénk fotózni, tiszteljük annyira a gazdát, hogy nem trappolunk bele a táblába csak, hogy minél jobb képet készíthessünk, próbáljuk megkeresni a traktor nyomait, vagy legyünk kreatívak s készítsünk a tábla széléről képet.
Legyen kellemes nyaratok s próbáljunk meg úgy élni, hogy közben élni hagyjuk a másikat is.
