Autista gyermek integrálása az osztályközösségbe
Ősszel egy ismerős kislány osztályába autista gyermek került, ami okozott némi nehézséget és pár furcsa helyzetet az osztályban. Mind a szülők, mind a gyerekek, sőt még a tanárok is gyakran tanácstalanul álltak egy-egy szituáció előtt. Senki nem tudta, hogy kezelje a helyzetet, pedig egyre gyakoribb az ilyen fajta integrált oktatás az iskolákban.
Az integrált oktatás azt jelenti, hogy az iskolában mind az órákon, mind a szünetekben együtt tanul, együtt játszik a speciális nevelési igényű gyermek a többiekkel. Hideg integrációról beszélünk, amikor a sajátos nevelési igényű gyermek jelen van a többségi osztályban, de valódi segítséget, tudatos fejlesztést nem kap. Ennél egy fokkal előrébb vagyunk, ha heti néhány órában a gyermeket gyógypedagógus segíti, valójában azonban az állandóan jelen lévő pedagógusok és diákok nem ismerik a gyermek speciális szükségleteit.
Valódi befogadás (inklúzió) akkor történhet, ha az iskolai élet minden aspektusa, módszertani felkészültsége, személyi és tárgyi feltételei lehetővé teszik azt, hogy minden egyes gyermek nevelési szükséglete kielégüljön. A tanár, a gyógypedagógus, a szülők és a szülői közösség, valamint a gyerekek együttműködésével folyik a nevelés.
Az utóbbi két évtizedben – a szólamok szintjén legalábbis – egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az integrált oktatásra. A kis létszámú osztályokat felszámolják, mondván, hogy a szegregáció nem segíti az érintett gyermekek fejlődését. Ezzel párhuzamosan egyre több iskola alapító okiratába kerül be, hogy kötelesek integráltan oktatni szellemi vagy testi fogyatékossággal, autizmus spektrumzavarral, ADHD –val élő gyermekeket. Ez alapvetően egy pozitív folyamat lehetne, de mit sem ér, ha az iskolák nem kapnak hozzá pénzt, paripát, fegyvert. Értem ezalatt a módszertani felkészítést minden pedagógus számára, extra időt a lelkiismeretes felkészülésre, valamint pedagógiai/gyógypedagógiai asszisztens, illetve gyógypedagógus jelenlétét az osztályban.
Autizmus spektrum zavaros gyerekek iskolai integrációja
Ismerek egy kedves autista kislányt, számára szintén többségi intézményt jelöltek ki. A Szakértői Bizottság nem számolt azzal, hogy ha egy autista nem érzi magát biztonságban az iskolában, akkor az a gyerek nem fogja átlépni az intézmény kapuját. Ha kell, az iskola előtt fog fejhangon visítva feküdni a földön.
Ugyanez a kislány kedves, kommunikatív és békés, ha speciális szükségletei (nyugalom, biztonság, ingerszegény környezet, kiszámíthatóság) ki vannak elégítve.
Mivel ma már az az elv dominál, hogy akit lehet, oktassanak integráltan, egyre több iskola kerül új kihívások elé. Autista gyerek kerül az osztályközösségbe, a módszertani felkészítés és a folyamatosan jelenlévő szaksegítség azonban elmarad. Több pedagógussal találkoztam, akik szabadidejüket, pénzüket nem kímélve igyekeztek naprakész ismereteket szerezni a témában, és átszervezni a teljes osztály működését.
Nem reális azonban azt várni egy korábban átlagos gyerekeket tanító pedagógustól, hogy kezelje szakszerűen az új helyzetet.
Még a magasan funkcionáló (vagyis jó intellektusú, jó kommunikációs készségű) autista gyerek esetében is fennáll a veszély, hogy furcsaságai miatt a többiek csúfolni kezdik, és még az ő esetükben is fennáll a veszély, hogy nem egyénre szabott nevelési környezetben inadekvátan kezdenek viselkedni.
A sikeres felnőttkorhoz nem elegendő a tananyagban való sikeres előremenetel, szükség van a kommunikációs készségek és a rugalmas viselkedés fejlesztésére is. Ennek hiányában fennáll annak a veszélye, hogy a gyerek mechanikusan megtanulja ugyan a tananyagot, de a mindennapi életben nem tudja alkalmazni.
Minden gyerek más, és nincs ez másképp autista gyerekeknél sem, ezért általános jótanácsokat osztogatni a képernyő előtt elég nehéz. Néhány aspektusra azonban mégis felhívnám a figyelmet.
Ingerszegény környezet: Az általános iskolák tantermei színesek, vidámak, a falakat igényes, szép képek, rajzok díszítik. Egy kreatív tanár minden érzékszervet igyekszik bevonni, hogy óráit izgalmassá tegye. Egy autista gyermeknek ez túl sok lehet. Sokan küzdenek szenzoros érzékenységgel, számukra egy átlagos nap az iskolában olyan lehet, mint nekünk egy óra december 23-án a zsúfolt bevásárlóközpontban. Az osztályterem letisztult, nyugtató színeket használó falai, az erős fény- és hanghatásokat mellőző környezet máris egy lépés a nyugalom felé. Vannak intézmények, ahol pl. a túl nagy zaj kiszűrésére az autista gyerekek hangtompító fülhallgatót hordhatnak legalább a szünetben. Persze ez csak akkor lehetséges, ha az osztályközösség kellőképpen érzékenyítve lett a diák befogadására.
Vizuális mankók használata: az osztály szabályait és a napirendet ne csak mondjuk el, hanem ábrázoljuk is képekben. Szedjük a tananyagot pontokba, osszunk ki vázlatokat.
Kiszámíthatóság: ha a gyerek tudja, mikor mi következik, ez óriási biztonságot ad. Az autista gyereket megzavarhatja, ha váratlanul felcserélik a nyelvtan és a matematika órát. Nagy hangsúlyt kell fektetni a jutalmazás és az osztályozás következetességére. Pontosan kell tudnia, hogy milyen cselekedet milyen következményeket von maga után. Egy osztályteremben mindig vannak váratlan események. Ha a tanár ezeket higgadtan kezeli, nem jön ki a sodrában, akkor modellt nyújt arra, hogyan lehet a váratlan helyzeteket kezelni.
Kerüljük az elvont és átvitt értelmű kifejezéseket! Sajnos az irónia, kétértelműség nem az autista gyerekek erőssége. Ha egy autista kislány otthon hagyja a füzetét, a tanár pedig egy rezignált ez nagyszerű!-vel nyugtázza az eseményt, a kislány másnap sem fog füzetet hozni, hiszen a tanár épp előző nap dicsérte meg érte. Előfordulhat, hogy a tanár nem rágja kellőképp szájba a „ki korán kel, aranyat lel” közmondást, a gyerek pedig másnap már hajnali 5 órakor aranyat keres égre-földre. A viselkedj jól! típusú utasítás semmit nem jelent, szedjük pontokba, hogy mit takar ez az általános utasítás!
A szociális készségek direkt tanítása: a szociális készségeket a gyerekek többsége modelltanulás útján elsajátítja. Ha a körülötte lévők megköszönik egymásnak a szívességeket, a gyerek is átveszi ezt a normát. Autista gyerekeknél sok esetben explicitté kell tenni az elvárásokat, ne várjuk, hogy magától tudja, mely szituációkban mi az adekvát viselkedés: Ha szükséges, mondjuk el neki: Ha belépünk az osztályterembe, köszönünk! Ha valaki segít, megköszönjük! A kislányok haját nem szabad huzigálni! A viselkedés rugalmatlansága szükségessé teszi, hogy bizonyos sémákat a gyerek elsajátítson.
A szünetek és holtidők strukturálása: Ijesztő lehet a kaotikusnak tűnő 15 perc szünet minden egyes óra után, amikor senki nem mondja meg, mit kell csinálni. Ha kell, adj feladatot az elveszettnek tűnő gyerekeknek.
Mindezek mellett természetesen legyél kedves, empatikus, mosolygós, soha ne kiabálj, légy igazságos, ne sértődj meg, ha az autista gyerek megmondja neked az igazat (pl: karót nyelt vénasszony vagy) – nem bántásból mondja. Ismerj meg minden diákot alaposan, legyél 100%-ban következetes, minden órád legyen következetesen felépített és előre átgondolt!
Nehéz? Lehetetlen? Igen, szerintem is. Megemelem a kalapom előtted, kedves Tanár, hogy vállalod, hogy nem adod fel, hogy tudásod és személyiséged legjavát adod gyermekeinkért!
Köszönöm!
További, a témához kapcsolódó cikkeink: IDE KATTINTVA olvashatóak.
