Határozottan nem én vagyok az első ember, aki észreveszi, hogy az anyukák általában azok, akik a szellemi terhelést a hátukon viszik a családjuk számára – és, hogy bár az apukák többsége sok mindent csinál ház körül és a gyerekekkel, gyakran meg kell mondani nekik, mit kell tenniük. Szinte mindenki hallott már az „érzelmi munkáról”, igaz?
Egy ideje tisztában vagyok vele, de egy közelmúltbeli szabadság világossá tette, hogy milyen hihetetlenül nehéz és kimerítő is ez a terhelés.
Amikor visszatértem a dolgok pihenés utáni lendületébe, csak egy-két nap kellett ahhoz, hogy újra a sűrűjében legyek. És elgondolkodtam azon, hogy milyen hosszú a lista azokról a dolgokról, amelyet az anyukák általában észben tartanak. És ez a felsorolás még nem is teljes.
1. Az anyukák általában a családi menetrend felügyelői
Tudjuk, hogy a gyerekeknek hány órája van aznap az iskolában, hány órakor jönnek ki, mikor járnak táncórára, karatézni vagy focizni. Még akkor is, ha a párod néhányra vagy akár az összesre el is viszi a gyerekeket, ahová menniük kell, valószínűleg te tartod ezeket az információkat a fejedben, és koordinálod a gyerekek felvételét az adott helyen és intézed a lemondásokat ha szükséges.
2. Az időpontok
Norbinak esedékes egy oltása? Anya időpontot egyeztet. Olíviának meg kell újítani a szemüvegét? Anya megbeszélést folytat. Közeledik a fogorvosi ellenőrzések ideje? Időpont egyeztetsz. Családi fotózás? Csak akkor juttok el, ha anya megbeszéli és megtervezi. A mosáshoz hasonlóan a megbeszélés-előkészítés-egyeztetés feladatai szó szerint soha nem érnek véget.
3. A csomagolás
Családi kirándulást terveztek? Készülj fel egy kis vakáció előtti mentális tornára. Az anyukák készítik leggyakrabban azon dolgok listáját, amelyekre a családnak szüksége lesz. Általában mi ellenőrizzük, hogy lejárt-e valakinek valamilyen okmánya. És gyakran mi vagyunk azok, akik fizikailag összecsomagolják az összes bőröndöt – a házastársunkét is. Irányító őrültek vagyunk? Vagy nem vagyunk biztosak abban, hogy jól és időben meg fogják csinálni, ha mi magunk nem gondoskodunk róla?
4. Az ünnepek
Ki gondoskodik arról, hogy a karácsony varázslatos legyen? Ki kutakodik hajnali 2-ig az interneten, és a Pinteresten pásztázza a húsvéti tojást díszítő ötleteket? Mi vagyunk. Ami órákon át tartó gondolkodást, tervezést, vásárlást, listaírást és díszítést jelent minden egyes ünnephez.
5. Iskola
Aggódunk a gyerekek osztályzataiért, társadalmi kapcsolataikért és erőfeszítésükért. Nyilvántartjuk a kirándulásokat, a könyvrendeléseket, a süteményeket, a fényképezés napját, a sport napokat és az iskolai farsangot. Ha akár egy percre is kiesik valami a fejünkből, akkor elmulasztjuk az iskolai ebéd megrendelési határidejét. És azt nagyon nem szeretnénk.
6. A háziállatok
A kutyaeledel szerepel az élelmiszerlistán? Sétáltatta már valaki ma a kölyköt? Valamiért az anyukák gyakran úsznak az agyukban szereplő dolgok tengerében.
7. Az események őrzője
Úgy tűnik, határozottan felelős vagyok a játéknapok, a különleges kirándulások és a családi összejövetelek tervezéséért. A férjem remekül tud fizikailag felkészülni az összes tervezett eseményre (takarítás, főzés, gyerekek kidobása ide-oda), így tudom, hogy szerencsém van. De a mentális terhelés még mindig rám hárul.
8. Ruházat
A hétéves gyerek két centit nőtt a szünet alatt? A fiókokat elárasztják a már nem passzoló ruhák? Folyamatosan átértékelem és nyomon követem, hogy mit kell pótolni és mit tudunk még hordani. Ez kissé elsöprő lehet. Ja, és nem felejthetem el, hogy a tavalyi csizmájuk beázik, vagy hogy eltört a sínadrág pántjuk. Mentálisan a topon kell lennem.
9. Az utólag már könnyebb találgatás
A dühroham idején el kellett volna hagynunk az élelmiszerboltot? Bevezethettem volna a pürésített sárgarépát a rizses gabona előtt? Hagynom kellett volna, hogy a négyéves gyerekem megnézze azt az új mesét, amelyet 7 évesnél idősebb gyerekeknek minősítettek? Ezer dolog van, amit utólag találgatunk, hogy vajon jól csináltuk-e korábban? És minden valószínűség szerint helyesen döntöttünk, de a kérdések még mindig sok helyet foglalnak el a fejünkben.
10. Az aggodalom
Nem tudom, ez nálatok hogy volt, de én amikor anya lettem, aggodalmaskodóvá váltam. Aggódom gyermekeim biztonságáért, egészségükért, hogy mindent időben csináltak-e, általános fejlődésükért, alvásukért, étkezésükért, a képernyőidőért. Mindenért, nagyjából. Hálás vagyok, hogy a gondjaim csak tipikus aggodalmak, de mégis kimerítőek lehetnek.
Mindig annyi minden jár a fejünkben anyaként. Szükségem volt egy hét szabadságra a legtöbb mentális feladatomtól, mire rájöttem, mennyire elfoglalt az agyam. Még az egyszerű dolgok is elfoglalhatnak mentális teret az amúgy is zsúfolt agyban. Nem csoda, hogy sok anyának néha gondja van az információk felidézésével!
Ennek ellenére dolgozom ezen. A tervem az, hogy több dolgot írjak le, így kevesebb helyet foglal el az agyamban; delegáljak többet a gyerekeim felé, akik egyre több mindenre képesek minden évben ahogy nőnek; osszak meg többet a mentális terhelésből a házastársammal; és közelebb hozzam a mentális állapotomat ahhoz a héthez, amikor szabadságoltam. Vagy legalábbis amennyire tudom. Különben ki fogok égni. És akkor ki cipeli terheket?