Együtt leszünk család.

Milyen módszerrel legyünk úrrá a szorongásunkon?

A koronavírus olyan – a mi generációnk számára – ismeretlen helyzet elé állította az egész társadalmat, ami kivétel nélkül mindenkit érint. Nem bűn, ha örömünket (is) leljük az új helyzetben, de kétség kívül rengeteg a kihívás, a szorongató bizonytalanság, amit mégis érdemes ép ésszel átvészelni. Nem tudhatjuk, meddig tart, ki lesz a betegség, az egészségügyi rendszer hiányos működése vagy a gazdasági visszaesés áldozata. Én? A szeretteim?

 

Klienseim, barátaim, rokonaim (no meg jómagam) a legkülönbözőbb élethelyzetekkel kerülünk szembe, amelyek miatt nem csoda, ha szorongunk. Csak néhány példa:  

  • Épp eladtuk a lakást, ősszel tudnánk újat venni, de félünk, hogy a régi lakásunk ára addigra már csak egy jobb minőségű kézfertőtlenítő gélre lesz elegendő. 
  • Nyáron lejár a GYES, vissza kell mennem dolgozni. Hova teszem a gyereket?
  • Fizetés nélküli szabadságra küldtek. Nem tudom fizetni a lakbért. 
  • Ugyanúgy dolgozom, mint eddig, de a főnököm a béremnek csak 60%-át tudja kifizetni. Ha felmondok, ennyi sem marad!
  • Kimerészkedhetek az utcára? A veszélyeztetett csoportba tartozom az asztmám miatt? 
  • Elhalaszthatónak ítélték a műtétet, amire fél éve várok.
  • Hetek óta fáj a hasam. Nincs orvos, aki ránézne.
  • Anyám beleőrül az egyedüllétbe, de 82 éves, nem merem meglátogatni. 
  • 82 éves vagyok, 2 hónapja nem láttam az unokáimat. Beleőrülök!
  • Hét hete tök egyedül ülök a lakásban. Megbolondulok!
  • A gyerek egy szót sem tanult március közepe óta.
  • Falra mászom a hiperaktív óvodásomtól!
  • A férjem egy vadállat, bántalmaz minket.
  • A férjem ugyan nem vadállat, de egyáltalán nem veszi ki a részét a hétköznapokból. 
  • Három műszakban dolgozom, három teljes embert igénylő munkakörben. 

 

Kép: Pálinkásné Holovits Zsuzsanna

Szorongás és szorongásoldás a kollektív magányosságban

Pszichológusként boldogan adnék tanácsot, ki hogyan küzdjön meg a saját démonaival, de a kollektív szorongásnak én is aktív részese vagyok, nem lennék hiteles, ha a kívülálló szakember szerepében tetszelegnék. Amit tehetek, hogy elmondom, én mit teszek, illetve mit mondanak más pszichológus szakemberek. 

Hasznos lehet megismerni az aggodalmak elhalasztása technikát, amely a kognitív módszerek és a mindfullness elemeit ötvözi. Az alapelv, hogy azokról a problémákról érdemes gondolkodni, amelyekre az adott pillanatban lehetséges megoldást találni, az ilyen nehézségek esetén a szorongás a megoldás megtalálására sarkall minket. Vannak azonban olyan aggodalmaink, amelyekkel az adott pillanatban lehetetlen megbirkózni, hisz például rajtunk kívül álló okok állnak mögötte, vagy egyszerűen nem a jelenben kell foglalkoznunk vele („ Mi van, ha szeptemberben sem nyitnak ki az iskolák?”). Szőnyeg alá söpörni őket úgysem tudjuk, de nem érdemes az egész napunkat rágódással tölteni. Ilyenkor segíthet az „aggodalmak elhalasztása” módszer.

Az aggodalmak elhalasztásának technikájáról itt olvashatsz bővebben: https://www.psychologytools.com/assets/covid-19/guide_to_living_with_worry_and_anxiety_amidst_global_uncertainty_hu.pdf

Jómagam sajnos kevéssé tudom ezt a módszert alkalmazni, ha eláraszt a szorongás, képtelen vagyok azt félretenni egy későbbi időpontra. Hozzám hasonlóan nagyon sokaknak az segít, ha beszélhetnek az aggodalmaikról. Számomra a legsikeresebb stresszcsökkentő stratégia, ha felhívok egy barátnőt, aztán még egyet, meg még egyet, egészen addig, amíg már magam is megunom a rágódást, és képes vagyok valami értelmes dologra koncentrálni. Vagy egyszerűen kiírom a facebook-ra, társas támogatásra várva. Aztán persze dühös leszek, ha az adott témában egy kedves ismerősöm nem úgy szorong, ahogy én, és szívembe zárok mindenkit, aki hasonló érzéseken megy keresztül.

Vagy felkeresek egy pszichológust. Fontos tudni róla, hogy ezt jelen krízishelyzetben bárki megteheti. Számtalan ingyenes krízisvonal létezik, de, ha van gyereked, a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz is fordulhatsz, a pszichológusok tárt karokkal várják a krízistanácsadásra jelentkezőket. Nem a hosszú, feltáró terápiák ideje ez, hanem a tűzoltásé, de ha kialakul a bizalom, akár hosszú távú terápiás kapcsolat is lehet belőle.

Fontos észben tartanunk, hogy noha most nagyon egyedül vagyunk, nem vagyunk egyedül! A világhálón keresztül szinte biztos, hogy kapcsolatba tudunk lépni olyanokkal, akik hasonló cipőben járnak. Ha pedig a bizonytalanságtól való félelem olyannyira eláraszt, hogy nem tudunk egyedül, vagy sorstársak segítségével megküzdeni, érdemes felkeresni egy szakembert!

Ha úgy érzi, hogy segítségre van szüksége, akkor a www.pszi.hu oldalon található elérhetőségeken vegye fel egy segítővel a kapcsolatot, ahol önkéntes pszichológiai segítők nyújtanak tanácsot a koronavírus COVID-19 járvány kapcsán.

Írta: Salát Janka tanácsadó pszichológus

Kiemelt kép forrása: pexels.com