Mit tegyünk, ha úgy érezzük szorongunk az újranyitástól?
Mivel egyre többen kapják meg a COVID-19 oltást, a legtöbbjük úgy érzi, hogy itt az ideje a lazításnak. Több üzenetet is kaptam már barátaimtól: „Alig várom, hogy találkozzunk!” vagy „Jövő hétvégén grillezést tervezünk, gyertek át!” mondja egy másik. Ám miután több mint egy évig tartottuk egymástól a távolságot, nem vagyok biztos benne, hogy készen állok most hirtelen már a barátaimat is visszaengedni.
A COVID-19 járvány rengeteget elvett tőlünk. Megdöbbentő számú ember veszítette el a munkáját vagy egy hozzátartozóját, elmulasztottak olyan fontos eseményeket, mint az esküvők és az érettségi. Közülünk a legszerencsésebbeknél is átterjedt a biztonságérzetünkre a fertőzés veszélye, és az életünket megváltoztató kihívásokkal kellett szembenéznünk a világjárvány idején.
Tavaly márciusig metróval jártam dolgozni, és habár akkor még nem tudtam, hogy utoljára teszem ezt, de egyik nap a könyökömbe tüsszentettem. Ahogy utastársaim a kocsi másik „végébe menekültek”, a mellkasomban elkezdett kivirágozni a szorongás egy kis magja. Gyökeret vert, amikor világunk összehúzódott, és nem sokkal később a zsúfolt étterem gondolata az egekbe szöktette a pulzusomat, remegett a kezem és a fejem ködös lett az adrenalintól. Most a korlátozások lazítása előtt érzem nagyon hasonlóan magam. És nem tudom, mennyi időbe telik, mire legyőzőm ezt a szorongást, de tudom, hogy nem vagyok egyedül.
„A szorongás túlélési válasz, ezért megfelelő válasz a COVID utáni világba való visszatéréshez” – mondja Matthew Ferry boldogságszakértő. A szakértő a szorongást értékes eszköznek nevezi a bonyolult és olykor veszélyes világunkban való eligazodásban. De mint minden eszköz, hacsak nem tanuljuk meg, hogyan kell kezelni ezt a szorongást, akár engedély nélkül is legyőzhet minket.
El kell ismernünk az érzéseinket érvényesnek
Az érzések nem léteznek légüres térben, és még ez a szívszorító félelem is próbál valamire mutatni – magyarázza Dr. Margie Warrell, coach. És van értelme kissé óvakodni egymástól, miután egy évet töltöttünk azzal, hogy kondicionáljuk magunkat, hogy fertőzés veszély lehetőségét lássuk minden járókelőben.
„Az emberi lények nem mindig ésszerűek, ezért ennek kompenzálására a testünk szorongást, félelmet és negatív érzelmeket használ arra, hogy a biztonság felé haladjon” – teszi hozzá Ferry. Azt javasolja, hogy engedjük meg magunknak, amikor szorongást érzünk, ahelyett, hogy megpróbálnánk figyelmen kívül hagyni az emelkedő dagályt. „Fogadd el, hogy a tested úgy döntött, hogy potenciális veszély áll fenn, és erre készül. Koncentrálj rá és lélegezd be. ”
Ezután nyugtázd, hogy a tested piros figyelmeztetést küldött Neked. Mondd el magadnak, hogy követni fogod a bevált gyakorlatokat, hogy biztonságban tartsd mind a saját, mind a fejedben élő szorongó állat érdekében.
Tudd, amit tudni kell
Évek óta finomhangoló technikákat fejlesztettem ki a szorongásom kezelésére, de ez az összes megküzdési mechanizmusomat a feje tetejére állította. Az agyam akkor a legnyugodtabb, amikor a napirendbe vettem a napi ütemtervet, a hűtőmben előkészített alapanyagok vannak, és a naptáram hetekkel korábban frissül. Nem tudtam, hogy fognak kinézni a jövő heti COVID-számok, mikor lesz életkorom oltásra alkalmas, vagy mikor térhetünk vissza az irodába. Úgy éreztem, hogy feltérképezetlen tengereken hajózunk.
„Az elmúlt évben sokat tanultunk arról, hogy biztonságban legyünk.”
Ha aggódunk, hogy visszatérhetünk-e egy adott helyre, amit szeretünk, fontos megismerni az adott hely COVID protokollját, hogy biztonságban érezhessük magunkat. Tehát mielőtt elmész a kedvenc éttermedbe, nézz utána az étterem biztonsági intézkedéseinek, vagy kérdezz rá a társadalmi távolságtartásra és a maszk hordására, mielőtt részt veszel egy eseményen. Ha ideges vagy attól, hogy milyen érzés lesz a zsúfolt helyeken tartózkodni, először tegyél kis lépéseket. Először merészkedj el egy csendes kávézóba, aztán talán egy kinti ülőhelyes étterembe, majd tegyél fokozatosan nagyobb lépéseket, amikor az agyad visszazökken a világba.
Hallgass a saját érzéseidre
És ne felejtsük el, hogy mindannyian egyedi emberek vagyunk, egyedülálló sajátosságainkkal. Az, hogy a szakértők szerint egy bizonyos helyzet alacsony kockázatú, még nem jelenti azt, hogy azonnal bele kell vetnünk magunkat. Adj magadnak lehetőséget, hogy meggondold magad. Amitől régebben biztonságban érezted magad, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a holnapi napodon is így lesz.
Fontos megőrizni fizikai határainkat, amelyek segítenek biztonságban tartani és csökkenteni a szorongásunkat. A barátaim biztonságban érezhetik magukat a tábortűz körül ülve, de én egyelőre az orrom és a szám előtt tartom a biztonsági takarómat. Mindannyian a saját tempónkban kúszunk a normális felé, és ez teljesen rendben van.
Keressünk „szorongó társakat”
Végül ne feledjük, hogy mindannyian együtt éljük át ennek valamilyen változatát. Még azoknak a frontvonalban dolgozóknak is, akiknek soha nem volt kiváltsága bezárkózni a házukba, továbbra is a bizalmatlanság légkörével kell megküzdeniük, amely olyan sokáig elárasztotta a életünk színtereit. A visszatéréshez időre és támogatásra van szükség, és fontos megtalálni a saját útunkat.
Amikor szorongunk és kétségeink vannak, lélegezzünk, beszéljünk valakivel és higgadtan képzeljük el magunkat. Nem egyedül kell szembenéznünk a félelmeinkkel.
Ha nem az a fajta vagy, hogy megbeszéld egy baráttal a szorongásod, fontold meg, hogy beszélj egy terapeutával arról, hogyan kezelheted, vagy próbáld ki a meditációt, hogy kapcsolatba lépj testeddel. Az elegendő alvás, az alkohol és a koffein korlátozása, valamint a szorongást kiváltó tényezők megtanulása, hogy megszabadulhassunk tőlük, amikor felmerülnek, szintén segíthetnek.
Hónapokba telhet, mire újra ülhetek egy konferencia teremben, úgy, hogy a gyomrom semmi mástól nem rándul görcsbe, csak, hogy rosszat mondok a prezentáción. De közben edzem az eszköztáramat, hogy visszatérjek oda, és várom azt a napot, amikor minden visszazökken a normális kerékvágásba.
