Az erő legyen velünk
Egy éve változott meg egyik pillanatról a másikra gyökeresen az életünk. Tavaly ilyenkor azonban még álmunkban sem gondoltuk volna, hogy egy év múlva (vagyis most) még mindig ugyanúgy fogalmunk sem lesz arról, hogy mikor leszünk túl ezen a rémálmon, és mikor állhat vissza az életünk valamilyen normálisra hasonlító kerékvágásba?
A tegnapi napon a kormány bejelentette, hogy újabb szigorításokat vezet be március 8-tól, amiről mi is írtunk. Kezdődik ismét a karantén, a digitális oktatás és a bezárások.
A napokban olvastam a WHO közleményét arról, hogy idén még nem szabadulunk meg a vírustól. Ha igazuk van, akkor ezek nem túl jó kilátások.
Mindannyian fáradunk, kimerültünk, elhasználtuk már a vésztartalékaink vésztartalékait is.
Mindannyian már a tavaszt várjuk, tervezgetjük a nyarat, nézzük a szállásokat, hogy Magyarország melyik részét fedezzük majd fel.
Most azonban egy újabb nehéz időszak következik az életünkben, amit valahogyan át kell vészelnünk.
Anyaként nagyon is jól tudom, hogy mennyire nehéz a karantén a gyerekekkel. Felnőttként is megvisel bennünket, a gyerekeknek azonban még nehezebb.
A digitális oktatás is eleve sokkal nehezebb, főleg a kisiskolásoknak, de az eddigi korlátozások mellé egy plusz terhet ró a diákokra.
Szülőként eddig is nehéz volt tartani a lelket a gyerekeinkben vagy akár egymásban, de ez az elkövetkező 2-4 hét azt gondolom különösen nagy lelki terhet ró a családokra.
Mégis, akkor hogyan fogjuk végigcsinálni?
Azt gondolom, hogy gyerekekkel együtt a home office, a digitális oktatás, és az otthoni foglalkozás a kisebbekkel, a háztartás és egyéb teendők rendkívüli terhet rónak a szülőkre. Mindezek ellenére, ahogyan a tavalyi lezárások idején, most is rendkívül fontos, hogy megőrizzük a mentális egészségünk.
Fontosnak tartom, hogy legyen napi rutinunk a karantén ideje alatt is, ami nem feltétlenül kell, hogy ugyanaz legyen, mint a normál menetrend, mégis ha meghatározzuk az étkezések időpontját, ha nagyjából felállítunk egy délelőtti és délutáni rutint, akkor a gyerekek tudni fogják, hogy mihez igazodjanak és ez biztonságot ad nekik a bizonytalan helyzetben is.
Mint, ahogy a tavalyi év sem, ez az időszak sem a nagy tettek ideje lesz. Ne ilyenkor kezdjünk bele életmód váltásba, vagy valami teljesen új dologba. Most koncentráljunk arra, hogy a lehető legnyugodtabb körülmények között vészelhessük át az összezártság heteit.
Nehéz lehet szülőként a saját munkánk mellett a digitális oktatásban is segédkezni és lefoglalni a kisebbeket is, mégse adjuk fel. Ne engedjük el a gyermekeink kezét, és ne hagyjuk őket magukra egész nap (pl. a képernyők előtt).
Könnyítsük meg inkább a saját dolgunkat, rendeljünk ebédet, és a bevásárlást is intézhetjük ugyanígy. Az ezekre fordítandó időt pedig töltsük velük.
Tartsuk a kapcsolatot a szeretteinkkel, barátainkkal. Természetesen most a legfontosabb a távolságtartás mindannyiunk biztonsága érdekében, de a digitális korszaknak köszönhetően könnyedén tarthatjuk a kapcsolatot online azokkal, akiktől nem szeretnénk teljesen elszigetelődni. Nekik is, nekünk is segít, tarthatjuk egymásban a lelket, megbeszélhetjük a tapasztalatokat.
Mozogjunk és figyeljünk oda az étkezésre. Most még inkább fontos, hogy odafigyeljünk az egészségünkre! Sportoljunk, kiránduljunk, menjünk a szabadba a kellő óvintézkedéseket betartva, és étkezzünk egészségesen.
Végezetül pedig ne felejtsünk el kikapcsolódni és pihenni. A nem megfelelő mennyiségű alvás komoly hatással lehet a szervezetünkre, ingerlékenyebbé és szorongóbbá válhatunk, ha nem alszunk eleget.
